Kettészakadt a régió a rossz hitelek mentén

Fülöp András, a Deloitte Zrt. pénzintézeti szektorra szakosodott szakértői csapatának vezető partnere elmondta: A Deloitte által idén első alkalommal publikált „Restructuring Central Europe” felmérés Közép-Európa hét országának (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Szlovénia, Horvátország és Magyarország) bankrendszerét vizsgálta a pénzintézetek portfólióiban felhalmozódott nem teljesítő hitelek (NPL - non-performing loan) szempontjából.

Az elemzés szerint az elhúzódó gazdasági válság mélyítette, de egyúttal felszínre is hozta a nem teljesítő hitelek problémáját. Ez az oka annak, hogy a régióban működő pénzintézetek csak a közelmúltban kezdték el felmérni az óriási rosszhitel-állományokkal összefüggő kockázatokat, és hogy kevesen vannak közöttük, akik a gondok kezelésére alkalmas, kész cselekvési tervvel rendelkeznének.

Ez a feladat azonban elkerülhetetlennek látszik, hiszen az elemzők és a pénzintézetek saját korábbi várakozásaival ellentétben a globális válság elhúzódott, a régió néhány országában pedig még ma is nő a bedőlt, vagy bedőlésre esélyes hitelek aránya. A pénzintézetek egymás után ébrednek rá arra, hogy a felhalmozott rosszhitel-portfóliók kezelése nehéz és hosszadalmas folyamat lehet, amely hosszú távon akadályozhatja őket a növekedésben.

Kettészakadt régió

Országonként eltérő tényezők vezettek a rosszul teljesítő hitelportfóliók növekedéséhez, a régió mára két részre szakadt: a vizsgált országok közül Lengyelország, Csehország és Szlovákia külön csoportot alkot. Lengyelországban – bár itt a legnagyobb a rosszul teljesítő hitelek tömege a bankrendszerben – az ország relatíve erős gazdasága miatt a pénzintézetek kilátásai is jobbak, mint a régió többi országában. 

Szlovákiában nemrég jelentős megszorításokat hajtott végre a kormányzat, ami a növekvő munkanélküliség mellett a hitelezési aktivitás visszaesését, és a nem teljesítő hitelek arányának növekedését vonhatja maga után, egyelőre mégis úgy tűnik, hogy a bankrendszer a jó profitabilitásnak és a meggyőző tőketartalékoknak köszönhetően képes kezelni a gondokat. A rosszhitel-problémától legkisebb mértékben érintett ország a térségben Csehország, a válság előtt itt volt legkevésbé túlfűtött a hitelezés és jelenleg is itt a legalacsonyabb a nem teljesítő hitelek válság utáni növekedésének aránya.

A régió többi országában – így Románia, Horvátország és Szlovénia mellett Magyarországon is – leginkább az elhúzódó gazdasági bizonytalanság, a már a válságot megelőző években kialakult óriási devizahitel-állomány, illetve az extrém árfolyammozgások együttes hatása rontotta fokozatosan a vállalati és lakossági ügyfelek fizetőképességét/fizetési hajlandóságát, és ezzel párhuzamosan romlott a kihelyezett hitelek minősége is.

A bankok még keresik a megoldásokat

Fülöp András kiemelte: Miközben a kialakult helyzetre biztos megoldást csak a stabil gazdasági növekedés jelenthetne, a pénzintézetek és külföldi anyabankjaik elsődleges feladata a jelenlegi körülmények között az, hogy a problémákat feltárva, azok méretét és természetét pontosan meghatározva kiválasszák a legalkalmasabb módszert a jelenség kezelésére. A módszer a gondok eltérő jellegéből adódóan országonként és bankonként más és más lehet.

Az NPL állomány kezelésére megoldást jelenthet például, ha a bank a működését teljesen kettéválasztja, és a továbbiakban a szervezeten belül kialakított „rossz bankba” csoportosítja át a nem teljesítő hitelállományt. A portfóliók kettéválasztása révén láthatóvá, jobban mérhetővé válik az egyes folyamatok jövedelmezősége, a pénzintézet valós pénzügyi teljesítőképessége. A rossz hitelek kiszűrése és elkülönített kezelése egyértelműen segíti a banki döntéshozatali, stratégia-alkotási folyamatot, ami a gazdaság (lassú) növekedésében bízva közép-hosszú távon a rosszhitel-állomány tudatos csökkentésének a lehetőségét is maga után vonja.

Egy másik megoldási lehetőség az, hogy a bankok megpróbálják eladni vagy kiszervezni NPL portfólióikat egy erre szakosodott követeléskezelőnek. Az eladási ügyletek egészen a közelmúltig jelentős adókockázatot rejtettek magukban, ám egy tavaly év végi EU Bírósági döntés kimondta, hogy a névérték alatt megvásárolt portfoliókat sem terhelheti áfa-fizetési kötelezettség. Igaz, ilyen lezárt ügyletre ma még egyelőre kevés példa akad, de a piaci aktivitás a Deloitte tapasztalatai szerint folyamatosan erősödik, egymás után bukkannak fel a régió piacain a rosszhitel-portfóliók iránt érdeklő, tőkeerős befektetők.