Szigorítaná a bírságolási szabályokat az NGM

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) február 27-én jelentette be, hogy törvénymódosítást kezdeményez a felügyelési keretrendszer szigorítása érdekében, ez többek között az átfogó vizsgálatok ciklusaira vonatkozó előírásokat érintené.

A nemzetgazdasági tárca MTI-hez eljuttatott válaszában megerősítette a Varga Mihály által kedden reggel elmondottakat, amely szerint javasolják, hogy a hitelintézetekhez hasonlóan a befektetési vállalkozásokat is 5 helyett 3 évente ellenőrizze részletesen a felügyelet (az MNB).

Az NGM-ben már év eleje óta folyik egy törvényelőkészítő munka a témában. A törvényjavaslat számos pénzügyi tárgyú törvényt (tőkepiaci, biztosítási, befektetési szolgáltatási, hitelintézeti, jegybanki) módosítana - olvasható a válaszban.

A Buda-Cash botrány is rámutatott, hogy a pénzügyi fogyasztóvédelem és a pénzügyi, befektetési vállalkozások ellenőrzésének további erősítésére van szükség – emeli ki a tárca. A törvénytervezetet 2015. február 25-én eljutatták a szakmai társszervezetekhez, köztük az MNB-hez is véleményezésre. Ha a jegybank is jóváhagyja az NGM javaslatait, valamint a kormány is rábólint, az Országgyűlés elé terjesztik a törvényjavaslatot.

Az előterjesztés a bírságolás szigorítása mellett pontosítaná a jó üzleti hírnév fogalmát: jelenleg a törvény a jó üzleti hírnévhez köti a pénzügyi intézmények vezető tisztségviselőinek kinevezését, de a felügyeletre bízza, hogy eldöntse, mi számít jó üzleti hírnévnek. A módosítással törvényi szinten még világosabbá válnak – az egyébként uniós szinten is megjelenő - szabályok, hogy milyen feltételeknek kell megfelelnie egy pénzügyi szektorbeli intézmény vezető tisztségviselőjének és tulajdonosának.

A rendelet tartalmazná az MNB mellett működő Pénzügyi Békéltető Testület eljárásainak hatékonyságát és gyorsaságát növelő javaslatokat, illetve bővítené azok körét, akik a testülethez fordulhatnak, emellett a csomag egyes EU-s intézkedéseket is átvezetne a magyar jogrendbe – írja az NGM.

Hozzáfűzik: a javaslat pontosítaná az értékpapírszámlához kapcsolódó pénzforgalmi számlák használatát, hogy kizárólag az értékpapír-műveletekhez lehessen felhasználni ezeket, ne pedig egyéb pénzforgalomra, például közüzemi díjak fizetésére.