Az életbiztosítás hosszú távra szól

Ha befektetéssel kombinált biztosítást szeretnénk, nem árt tisztában lennünk azzal, hogy a biztosító milyen költségeket számít fel, és azzal sem, hogy befektetésünk mekkora részét kapjuk vissza idő előtti visszaváltással.
A biztosító a befektetésünkből elkülönít egy úgynevezett „kezdeti” és egy „felhalmozási” részt, ez azért van, mert különféle módon számolnak fel költségeket a két részre, a kezdeti részt szinte teljesen elvonja a biztosító, a felhalmozási rész képezi a megtakarítást.

Jellemzően a kezdeti egységekre határoz meg a biztosító egy úgynevezett „visszavásárlási táblázatot” is, általában ez azt mutatja meg, hogy a biztosító mekkora százalékát vonja le a kezdeti résznek a biztosítás élettartamának különböző szakaszaiban, ha az ügyfél szeretné kivenni a pénzét a biztosításból a lejárat vagy az ajánlott időtáv előtt. A táblázatban az öt legnagyobb idei díjbevételű életbiztosító népszerű, forintos, rendszeres díjfizetésű unit-linked termékének visszavásárlási adatait tüntettük fel.

Lényegében két típussal találkozhatunk a táblázat alapján: a gyakoribb az a változat, amelyben a biztosító meghatároz egy kezdeti, 2-3 éves időszakot, amelyből 6-10 százalék költséget von le folyamatosan, általában 15 év alatt, ezt a verziót használja az Uniqa, a Generali és az Aegon biztosítása is. A másik változat az NN Galaxis és az Allianz Életprogram által követett modell, ez az első 3-4 évben sarcolja meg a biztosítást 25-50 százalékos költségekkel, a fennmaradó részre viszont rövidebb ideig vonatkozik a visszavásárlási táblázat.

A visszavásárlási táblázatok előnye a biztosítók számára az, hogy legalább egy évtizedig magukhoz kapcsolják az ügyfeleket, és erősítik a hosszú távú megtakarítás motivációját, az ügyfél számára viszont hátrány, hogy a megtakarítás kevésbé likvid.

A unit-linked biztosítások működését alapjaiban átírhatja az MNB „etikus életbiztosítási koncepciója”, elképzelhető, hogy ez a többi közt a visszavásárlás működését is szabályozná. A koncepció egyik pillére az lenne, hogy a biztosítók által elvonható költségek (főleg a magasabb kezdeti költségek és a visszavásárlási költségek) csökkenjenek. Szó van a közvetítők jutalékának korlátozásáról is, ami minden bizonnyal javítana a visszavásárlási értékeken, elképzelhető az is, hogy az életbiztosítások költségszintjét megragadó TKM-et is limitálják, és minderre vonatkozóan jogszabályokat is kiad az MNB.