Lassan három éve indult el a takarékszövetkezeti rendszer botrányoktól hangos átalakítása. Tényleg szükség volt a radikális változásokra?
A botrányra nem volt szükség, de a változásokra igen. Az elmúlt évtizedben több kísérlet történt a takarékszövetkezeti rendszer megújítására, de ezek az elképzelések rendre elhaltak az önállóság féltése, az egymás közötti versengés miatt. A válság nyomán azonban kényszerhelyzetbe kerültünk, és 2013-ra végre egyetértés alakult ki a takarékok közt arról, hogy lépni kell. Meg kell erősíteni az együttműködésünket, az együttes piaci fellépésünket, mert a korábbi, szétaprózott rendszerben egyre kevesebb esélyünk volt arra, hogy talpon maradjunk, hogy eredményesen vegyünk részt az erős piaci versenyben. Számunkra tehát a takarékszövetkezeti szektor megerősítése és korszerűsítése nem politikai ügy, hanem üzleti, piaci kényszer, amit a túlélés érdekében végig kell vinni. A most folyó átalakulás az egyik legfontosabb változás, ami a szektor több évtizedes történetében valaha bekövetkezett.
Ezt várták az átalakulástól? Tényleg ilyen lovat akartak?
A megvalósítás módjairól kezdetben komoly viták voltak, mert az ördög mindig a részletekben rejlik. Aztán menet közben kiderült egy sor dolog. Például nagy szükség volt a takarékok átvizsgálására ahhoz, hogy a szektort megtisztítsuk a szabálytalanul működő tagoktól. Ez minden takaréknak elemi érdeke volt, hiszen egy-egy tag felelőtlensége az összes takarék hírét rombolta. Kiderült az is, hogy a garanciaközösség jó dolog, mert bár ebben a takarékok egymásért is felelősséget vállalnak, cserébe viszont olyan biztonságot tudnak kínálni az ügyfeleiknek, olyan tőkeerőre és hitelezési potenciálra tesznek szert, amelyről korábban álmodni sem mertünk volna.
Három év telt el. Hol tartanak a tervek megvalósításában?
Az alapok lerakásán már nagyrészt túlvagyunk, de az üzleti építkezés egy hosszabb folyamatnak ígérkezik. Létrejöttek az egységes működés feltételei, közös szabályozást vezettünk be. 2014 végére kiépült a takarékszövetkezetek garanciaközössége. Közös üzleti stratégiát fogadtunk el, és közös termékeket kezdtünk bevezetni. Tavaly már több területen is jelentős, közös üzleti eredményeket értünk el. Elkezdődött az egységes informatikai rendszer kiépítése, ami vízválasztó lesz a szektor életében, hiszen az informatikai rendszerek sokfélesége jelenleg a versenyképesség növelésének egyik legnagyobb gátja. Az átalakítás célja, hogy a takarékok közösségéből négy-öt éven belül igazán erős és versenyképes piaci szereplő váljék.
Közben viszont erős központi irányítás alá kerültek, és kénytelenek voltak feladni korábbi önállóságukat. Nem fizettek aránytalanul nagy árat a megszerzett előnyökért?
Egy csapat csak akkor tud működni, ha közös szabályai vannak, amelyeket mindenki betart, és ha a tagok belátják, hogy a csapatot valakinek irányítani is kell. Ezt kezdetben nehéz volt elfogadni, de mára megértettük, és már az előnyeit is látjuk. De az is fontos, hogy az integrációban részt vevő takarékoknak saját mozgásterük legyen, hogy ne váljanak olyanokká, mint egy nagy kereskedelmi bank fiókjai. Mert ez is a versenyképességünket erősíti. Továbbra is önállóan működünk tehát, önállóan tárgyalunk az ügyfelekkel, önállóan nyújtunk hitelt és pénzforgalmi szolgáltatást. Egyedül a nagyon magas összegű hiteleket vizsgálják meg az integráció központi szervei, de ez a mi érdekünk is, hiszen a garanciaközösség életbe lépése óta a felelősségünk is közös.
Időközben az FHB is belépett a takarékszövetkezeti integrációba. Meglepte önöket ez a lépés?
Nem vagyok sem politikus, sem újságíró. Én az FHB felvételét is csak abból a szemszögből nézem, hogy mennyivel erősödik általa a takarékok versenyképessége. Kifejezetten előnyös a takarékok számára, hogy az FHB belépésével számunkra egy csapásra megoldódott a jegybank által előírt kötelező jelzáloglevél-finanszírozás problémája. A takarékok jelzáloghitelei mögött ugyanis eddig egyáltalán nem álltak jelzáloglevelek. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a takarékszövetkezeti integráció a tagok összesített mérlegfőösszege alapján a hazai bankpiacon az egyik legnagyobb szereplővé vált, amelynek így már a fővárosban is több fiókja van.
Egyre több a fiók, de egyre kevesebb a takarék: a nagy halak lassan önöknél is megeszik a kis halakat. Ki irányítja a takarékok összeolvadását?
Nem halak küzdelméről, hanem sokkal inkább szövetségekről van szó. Olyan szövetségekről, amelyeket józan, ésszerű üzleti megfontolások diktálnak. A szektorban két évtizede folyamatosak az egyesülések, 1990-ben még 260 takarék volt, ma már alig több mint nyolcvan. Most valóban felgyorsultak az egyesülések, ahogy a teljes hazai bankszektorban is látványos konszolidáció megy végbe, mivel a válság a piac minden szereplőjét stratégiájának, működésének újragondolására késztette. Az egyesülések egyik fő oka a hatékonyság, a versenyképesség növelése. Ma egy pénzintézet működtetése a piaci kihívások és a szabályozói kötelezettségek miatt olyan szakembergárdát, tudást és adminisztrációt követel meg, amelyet együtt jóval könnyebb ellátni. Az egyesüléseknek köszönhetően a takarékok megerősödtek, jövedelmezőbbek, eredményesebbek lettek. Megnőtt a tőkeerejük is, ami még nagyobb biztonságot garantál a betétesek számára. A Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezet és négy Nógrád megyei takarékszövetkezet közgyűlései, küldöttgyűlései épp a napokban döntöttek úgy, hogy egyesítik erőiket, a fúzió várható időpontja július 31-e lesz.
A takarékszövetkezeti szektor történetének mind ez idáig legnagyobb egyesülésére 2015. augusztus 31-én került sor. A B3 TAKARÉK Szövetkezet tíz takarékszövetkezet fúziójával jött létre, 123 fiókjával és 100 milliárdos mérlegfőösszegével pedig a Közép-magyarországi régió meghatározó pénzintézetévé vált.
Demján Sándor keddi levelében ismét hevesen bírálta az integráció átalakítását.
Megdöbbentett Demján Sándor levele. Egyrészt azért, mert a levél egy sor valótlanságot állít a takarékszövetkezeti szektor eredményeiről és működéséről. De megdöbbentett azért is, mert egy olyan szervezet elnökeként írta alá, amely másfél éve semmilyen érdemi szakmai tevékenységet nem végez. Ez a levél sokat árt a takarékoknak, miközben nekünk nagy szükségünk lenne egy olyan szervezetre, amely mindenekelőtt szakmai kérdésekben segítene bennünket. A helyzet azért is visszás, mivel erre a célra komoly pénzeket, sok százmillió forintot fizettünk be az OTSZ-be. Ez a pénz most is a Szövetségnél parkol, és nem tudjuk, hogy ezt az összeget az OTSZ vezetése mire használja. Ezt a rengeteg pénzt nem szabadna cél nélkül felélni, hanem a takarékok javára kéne felhasználni. Vagy ha ez valamilyen oknál fogva nem megy, akkor vissza kellene fizetni a takarékoknak.
A tervek közé tartozik az MFB-vel és a postával való együttműködés is. A nagy bejelentéseken kívül van ennek már valamilyen kézzelfogható eredménye?
Épp a napokban nyílnak MFB Pontok a veresegyházi, fóti, dunakeszi és váci fiókunkban, valamint szeptemberig további három településen, Őrbottyánban, Mogyoródon és Nagymaroson is. Itt az MFB által biztosított uniós forrásokat és hiteltermékeket közvetítjük helyben a vállalkozásoknak. A postával való együttműködés, a postai szolgáltatások nyújtása sem új gondolat. Már évekkel ezelőtt kezdeményeztük a törvény módosítását annak érdekében, hogy a takarékszövetkezetek részt vehessenek a postai szolgáltatások közvetítésében. A posta és a takarékok együttműködésére egyébként már most is van példa. Több takarék ma is egy épületben működik a postahelyekkel, de olyan is van, hogy egy postapont a takarékszövetkezeti fiókba integrálódik. Ma már közös értékszállító cégünk van a postával, amely egyaránt kiszolgálja a takarékok és a posta fiókjait. Hamarosan a takarékokhoz kerülhet a postahelyi ügyintézés a kis forgalmú postahivataloktól. A kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés elősegíti, hogy a takarékszövetkezeti szektor néhány éven belül az ország egyik legerősebb, legkorszerűbb és legversenyképesebb pénzügyi csoportjává váljon.
A takarékszövetkezeti szektor történetének mind ez idáig legnagyobb egyesülésére 2015. augusztus 31-én került sor. A B3 TAKARÉK Szövetkezet tíz takarékszövetkezet fúziójával jött létre, 123 fiókjával és 100 milliárdos mérlegfőösszegével pedig a Közép-magyarországi régió meghatározó pénzintézetévé vált. -->
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.