Menedék lesz a McDonald’s

Amíg az S&P 500-as index október eleje óta 8 százalékot vesztett értékéből, a McDonald’s (MCD) részvényei 11 százalékos emelkedést produkáltak úgy, hogy rendre megvették a nagyobb esések idején. Mi a titka a McDonald’snek? Hogyan tudott eddig talpon maradni a korrigáló részvénypiacon, amely nem sok búvóhelyet tartogat a még mindig részvényvásárláson töprengőknek? A kézenfekvő válasz, hogy a részvény recesszió esetén a fogyasztói szokások megváltozása miatt kedvelt menedék.

Mivel az olcsó étkezés helyettesítője a drága éttermeknek, nem meglepő indirekt következmény, hogy az S&P 500 csökkenésekor az MCD 60 százalékban felülteljesíti az indexet. Ha zuhan a tőzsde, akkor még jobb ez az arány.

Ha ehhez még hozzátesszük a 2,6 százalékos osztalékhozamot, és a 4 százalékos részvény-visszavásárlási hányadot, akkor már közelebb vagyunk a megoldáshoz. Az is fontos szempont, hogy stabil osztalékfizetőként alacsony volatilitással a befektetők akár a kockázatosabb kötvények helyett is választhatják a részvényt, s egészen impresszív, hogy 42 egymást követő évben a McDonald’s folyamatosan képes volt emelni az osztalékot.

Hasonló kondíciók mellett például a Coca-Cola vagy a Procter & Gamble – amelyek ugyanígy alapvető fogyasztási cikkeket forgalmaznak – nem tudja megismételni a hamburgergyár teljesítményét.

Van azonban még egy tényező, amely folyamatosan felfelé hajtja az árfolyamot. Ha létezik növekedési „hype” sztori ebben a szektorban, akkor azt a McDonald’s hozza. Azt is mondhatnánk, hogy a 2015 óta radikálisan megváltoztatott stratégia meghozta gyümölcsét, és a tízéves rali első hét évében alulteljesítő részvény azóta eredt a piac után, amióta új vezérigazgatója és új stratégiája van. Mintha csak leporolták volna a régi pultokat:

újra franchise-szerkezet alakult ki, szélesedett a menüválaszték, előtérbe került a digitális megrendelés és a házhoz szállítás. Az utóbbi telitalálat volt: ma már több mint 15 ezer étterem biztosítja ezt a szolgáltatást, és a teljes nemzetközi bevétel 10 százalékát hozza.

Ami főképp tetszhet a befektetőknek, hogy a működési marzsot a korábbi 30 százalék alatti területről 2018-ra 43 százalékra hozták fel. A harmadik negyedévben év per év alapon vizsgálva a nem GAAP szerinti egy részvényre jutó nyereség 19 százalékkal nőtt.

Hol van itt a különlegesség? Először is, a McDonald’s kifejezetten robusztus növekedési számokkal büszkélkedhet egy olyan erős versennyel jellemezhető iparágban, ahol a stagnálás a megszokott.

A harmadik negyedévben 3,5 százalékkal az ipari átlag feletti volt a növekedés,

a Morgan Stanley pedig talán kissé túlzóan azt javasolta november végi anyagában, hogy „vegyük meg most a jövő McDonald’sát”, amikor felülsúlyozásra javasolta a részvényt, és célárfolyamát a korábbi 173 dollárról 210 dollárra emelte. Nehéz átadni az „experience of the Future” látványát és stílusát írásban, pedig másodsorban ebben rejlik a McDonald’s különlegessége. Úgy tűnik, sikerült megfogni a fiatalabb generációk új igényeit, „az új digitális élmény” itt nem csak szóvirág.

Érdemes megnézni egy-két reklámfilmet ezekről az új, modern éttermekről, nem nagyon ismerünk rá a régi McDonald’sra, ahol kígyózó sorokat végigállva kaphattunk többnyire a közepesnél kicsit rosszabb szendvicseket bágyadt salátákkal és túljegezett kólával. Salátáspult, olasz sajtválaszték, fine dining desszertek, hipergyors kiszolgálás, digitális rendelés és modern dekoráció jellemzi ezeket az új típusú gyorséttermeket, ahol az árak még mindig alacsonyabbak, mint egy klasszikus étteremben. A közönség főleg 40 alatti, a széles választék nagyobb rendeléseket hozott, az átalakított autós kiszolgálás pedig tovább javítja a márkahűséget.

A teljes cikket a Világgazdaság pénteki számában olvashatja