Likviditási tényezők vezethetik a dollárt az év végéig

A Federal Reserve (Fed) legutóbbi ülésén 25 bázisponttal 1,50–1,75 százalékra csökkentette az irányadó kamatsávot. A testület idén már harmadszor mérsékelte az irányadó rátát, mostantól azonban valószínűleg szünetet tart a kamatcsökkentési ciklusban, tehát a dollárra ható tényezők közül ez az egy jó eséllyel stabil lesz az év végéig. Ilyen időszakokban más elemek lépnek elő a dollár mozgásának meghatározásában.

Az első és legfontosabb a kamatdifferenciál más országokkal szemben. A fejlett piaci gazdaságok közül Nagy-Britanniában az előrehozott választások előtt nem várható monetáris politikai fejlemény. A fejlődők közül aki tehette, már lazított, az idén zajló ciklusközi amerikai kamatvágási hullámot sok ország használta ki, a kereskedelmi háborúban beállt némi enyhülés miatt ezek a devizák alig vesztettek értékükből az elmúlt időszakban. A jövő kétesélyes:

ha valóban sikerül tető alá hozni a tegnap bejelentett amerikai–kínai egyezséget, a feltörekvő piaci devizák megőrizhetik előnyüket, a kereskedelmi háború újabb fellángolása esetén azonban a most be nem árazott különbség gyorsan kiegyenlítődik.

Japán, valamint nagyon kis eséllyel az Európai Unió és Svájc is megengedhet magának még egy lazítást 2019-ben, ezek a lépések azonban nincsenek beárazva. Nagyobb mozgásra, amely a változó kamatkülönbségből adódik, csak akkor számíthatnánk, ha újabb meglepetésszerű monetáris lazítás történne egy fejlett gazdaságban. Elindult azonban az Európai Központi Bank (EKB) új QE programja, amely alacsonyabb alapkamat és többszintű betéti ráta bevezetésével startolt. Az elemzők kifejezetten megosztottak az EKB komplex intézkedéscsomagjának devizapiaci hatásait illetően, s most még nehéz megmondani, hogy az euró-dollár kurzus hogyan reagál az új fejleményre.

A teljes cikk a Világgazdaság pénteki számában olvasható