Százmillió eurós szintlépésre készül a Vespucci Partners

Hol tart a Vespucci Partners a forráskihelyezések terén?

Sohajda Júlia: A 13,4 milliárd forintos tőkealap mintegy 15 startupba történő befektetéshez elegendő, projektenként 200 millió forinttól 1,5 milliárdig mehetünk el. A kétszakaszos befektetési időszak 2023-ig tart, egyelőre kilenc portfóliócéget számlálunk, de az idén két-három újabb befektetést tervezünk. A csőben lévő tranzakcióknál 2-3 millió dolláros, azaz hozzávetőleg 600-900 millió forintos kihelyezésekre van kilátás.

Macher Péter: Főként olyan startupokban gondolkodunk, amelyek erős technológiai alapjuk révén versenyképesek. A hazai startup-ökoszisztéma legkiválóbb tagjait a biotechnológia, a mesterséges intelligencia és a robotika területén kell keresni. Egy innovatív termék vagy szolgáltatás azonban csak akkor termett nemzetközi piacra, ha skálázható, eltérő üzleti környezetben és kultúrkörben is működik. Alapelvünk, hogy ne csak anyagi értelemben álljunk a kiválasztott startupok mögé, hanem szakmailag is minden – technológiai, pénzügyi, üzletfejlesztési vagy akár jogi – eszközzel támogassuk őket, a következő körös befektetésre való felkészítést is beleértve.

Amerikai–magyar hibrid startupokat nevelnek. Mit jelent ez a gyakorlatban?

S. J.: A Vespucci név kötelez, az innovatív, felfedező szellemű startupoknak adnánk lehetőséget, hogy a tengerentúlon is sikereket érjenek el. A hibrid modellben bizonyíthatóan növeli a hatékonyságot, ha az itthon dolgozó fejlesztők munkáját kinti marketing-, salescsapat segíti a márkaépítésben, hogy akár a Szilícium-völgyben is felfigyelhessenek rájuk. Az arculatunkban megjelenő hídmotívum pedig azt jelképezi, hogy hídszerepet töltenénk be a kelet-közép-európai régió ígéretes vállalkozásai és az Egyesült Államok startup-ökoszisztémája között.

A pandémia mennyire hátráltatta az alapkezelőjüket?

M. P.: Már a járvány előtt is rugalmas működés jellemzett minket, erős digitális lábbal, gyors, gördülékeny kommunikációs platformokkal, adatmegosztó felületekkel. Ez a járványtól függetlenül is elengedhetetlen ahhoz, hogy akár három hónap alatt eljussunk az első találkozótól a befektetésig. Az Organica Water spinoffcégeként létrejött Transcend esetében például online vezényeltük le a komplett tárgyalási folyamatot, melyet 2019 decemberében, tehát még a pandémia előtt zártunk le. A zöldipari beruházások tervezői oldalán a Transcend már akkor erős termékkel, kiváló értékajánlatú szoftverrel rendelkezett, a magvető körben hárommillió dollárt fektettünk be.

Májusban pedig már tízmillió dollárt vontak be a Transcend növekedéséhez. Hogyan jutottak el idáig?

S. J.: A magvető kör és a mostani Series A befektetés között csak 17 hónap telt el, ami valódi sikertörténet. A Transcend több száz mérnöki munkaórát vált ki automatizálással, miután a szoftver 15-20 perces adatbevitel után hat-nyolc óra alatt öt dizájntervet állít elő az árajánlathoz vagy pályázathoz szükséges dokumentációval. Az értékesítési modellt nagyvállalatokra szabták, már a finisben voltak három globálisan is meghatározó piaci szereplővel, amikor jött a Covid-válság, és mindenütt befagyasztották az új szerződéseket. A Transcend azonban tökéletes eszköze a tervezési költségek csökkentésének, ezért, miután utazások és személyes találkozók híján a digitális térbe terelték a termék bemutatását, beindultak az eladások.

A pandémiával terhelt 2020-as évben végül így is egymillió dolláros bevétel fölé jutottak. A következő befektetésre tavaly november óta készültünk, több mint 100 potenciális befektetőt kerestünk meg. A mostani 10 millió dolláros körben kisebb, 500 ezer dolláros hányaddal voltunk jelen. Fontos tudni, hogy hiába van meg minden adottsága egy startupnak a kitöréshez, nem feltétlenül jut be az új tőkealapkezelők ajtaján, ha önállóan kopogtat. Sokkal hatékonyabb, ha egy befektető mutatja be a startupot egy másiknak. Éppen ezért a Vespuccinál folyamatosan bővítjük a kapcsolati hálónkat, és már több mint 200 nemzetközi befektetővel állunk kapcsolatban.

Mely cégek érhetnek el ehhez hasonló sikereket?

S. J.: A biotechnológia területe csiszolatlan gyémántokat tartogat a nagyvilágnak. Ott van például a két gyógyszerész-vegyész egyetemista lányhoz köthető Poliloop, amelyre a többség azután figyelt fel, hogy segítettünk nekik bekerülni a Techstars akcelerátor abu-dzabi programjába. Olyan baktériumkoktélt hoztak létre, amely hat-nyolc hét alatt lebont bármilyen egyszer használatos műanyagot. Kétmillió dollárt tettünk az időközben a Fortune 500-as cégek figyelmét is felkeltő Poliloopba. Hasonlóan jó esélyekkel indul a gyógyszeriparban az Inpamac, amely a hatékonyabb fehérjetermelés mellett kötelezte el magát.

M. P.: Először mindig azt vizsgáljuk meg, a technológiai innováció az adott piacon mekkora újdonság, illetve milyen paraméterek mellett jöhet a majdani exit, azaz mi lehet a reális cégérték öt-hét éven belül. Készülünk a legjobb, az átlagos és a lehető legrosszabb forgatókönyvvel is, abba viszont nem törődünk bele, hogy minden második startup bukásra van ítélve, és legfeljebb minden tizedik érhet el átütő sikert. Ha az út szélén eldobsz egy magot, abból kevesebb eséllyel lesz fa, mint ha gondozod, ápolod, odafigyelsz rá – mi a második úton járunk a portfóliócégekkel.

Terveznek további tőkealapokat?

S. J.: Jövőre elindítanánk egy nemzetközi kockázatitőke-bevonásra épülő, 100 millió eurós tőkealapot, de első körben már 40-50 millió eurónál megnyomnánk a startgombot. Vagyonos magánszemélyek együttműködésére éppúgy számítunk, mint intézményi befektetőkre, a befektetési alapoktól a biztosítótársaságokon át akár a nyugdíjalapokig. Mivel a startupoknál 18-24 havonta számít hatékonynak egy újabb befektetési kör, a következő alappal arra is törekszünk, hogy ne csak a magvető fázisban tudjunk nagyobb tőkerésszel ott lenni az asztalnál, hanem akár a Series A körben is. Mintegy 20 startuppal tervezünk az alapból, kitartva a deep tech irányvonal mellett.

Mi a garancia arra, hogy sikeres lesz a nemzetközi tőkebevonás?

M. P.: A magyar és a régiós startuppiac a grandiózus növekedés korát éli, a Szilícium-völgyhöz képest azonban még mindig parányi, ami befektetői szempontból nagy lehetőségeket tartogat. A tőke a minél magasabb hozamlehetőséget keresi, miközben már a korai fázisban hatalmasak a különbségek. Itthon vagy a környező országokban egymillió dollárért is megvehető ugyanaz a részesedés egy startupban, amelynek a kinti, amerikai megfelelője legalább 3-4 millió dollárba kerülne, arról nem is beszélve, hogy Magyarországon lényegesen alacsonyabbak a fejlesztési költségek, és kedvezők az adózási feltételek. Ezért fordított irányban is működhet a modell: a versenyképesség és a költséghatékonyság miatt akár San Franciscóból is átteheti valaki a székhelyét Budapestre.

Észak-Amerikának erőteljes ellenpólusa a Távol-Kelet, az ázsiai piacra hogyan tekintenek?

S. J.: Lehetőségként, Kínát és Délkelet-Ázsiát is folyamatosan monitorozzuk, együttműködő partnerekkel jelen is vagyunk. A legtöbb esetben azonban az USA a logikus lépés Magyarország után, hiszen ott a legmagasabbak a cégértékek, és ott lehet olyan hozzáadott értéket képviselő befektetőket bevonni, amelyek nagy lökést adhatnak a folytatásban, éppúgy Ázsiában, mint Dél-Amerikában vagy akár Afrikában. A startupvilágban még ma is az amerikai piac a véleményvezér. Aki ott sikeres, az sokkal könnyebben tud a világ többi részén növekedni.