Kiváló első negyedéves eredményekkel rukkolt elő a Richter a múlt héten, az összes eredménysoron messze túlteljesítve az elemzői várakozásokat. A vezetőség mégis ismételten hangot adott aggodalmának, hogy a szállítási késedelmek, a vegyianyag- és energiaárak, továbbá a bérköltségek számottevő növekedése miatt megemelkedő gyártási költségek a későbbiekben fokozottan éreztetik hatásukat a fedezeti szintekben, mivel az első negyedéves értékesítést nagyobbrészt a meglévő (alacsonyabb költséggel előállított) készletek terhére realizálta a társaság. Ezzel egy időben a vezetőség kijelentette, hogy sem az árbevétel, sem a profit, sem a fedezeti szintek romlására nem számít idén. Mindezek után joggal vetődik fel a kérdés, hogy vajon melyik kijelentésnek adjanak hitelt a befektetők.
Régóta jellemző a Richter kommunikációjára, hogy talán túlságosan is óvatos, amikor a kilátásokról esik szó.
Az esetek többségében a menedzsment aggodalmai utólag túlzónak bizonyulnak. Tulajdonképpen nem az elővigyázatos megközelítéssel van gond, hanem az ellentmondásos üzenettel, amelyet a menedzsment a piacnak közvetít a jövőbeli erdeményességet illetően. A befektetők nyilván tisztában vannak a bizonytalan gazdálkodási környezetből fakadó kockázatokkal (úgymint gyorsuló bérinfláció, emelkedő kamatok, lassuló növekedés, háború), de leginkább arra lennének kíváncsiak, hogy mindezek következményeit miként látja a Richter vezetősége a vállalat működésére nézve, és ennek alapján lehetőleg valós képet szeretnének kapni a társaság várható teljesítményéről.
A kétértelmű üzenetek erősen kontraproduktívak. A Richter az elmúlt tizenkét évben – amióta látványosan elmozdult az úgynevezett a specialty gyógyszeripari vállalati arcél kimunkálása felé a PregLem (EsmyaTM) és a szájon át szedhető orális fogamzásgátló (Grünenthal) készítmények megszerzésével – euróban mérve 25 százalékos összhozamot ért el (árfolyam-emelkedés és osztalékhozam formájában), ami mindössze 1,8 százalékos éves átlagos hozamnak fel meg.
Ugyanebben a periódusban az európai gyógyszerszektort reprezentáló SXDP index összesített hozama 275 százalék volt, de még a tisztán generikus készítmények gyártójaként számon tartott, ugyancsak jelentős orosz és ukrán kitettségű szlovén Krka is 108 százalékot tudott felmutatni.
Az alulteljesítés okai között a Richter-részvények viszonylagosan alacsony piaci likviditása, a folyamatosan bizonytalan makro- és szabályozási környezet, a Vraylaron kívüli más gyógyszerek (például nőgyógyászati portfólió) alulértékelt teljesítménye, a megszerzett eszközök értékvesztése (EsmyaTM) és legutóbb az orosz és az ukrán kitettségből adódó kockázatok mellett (13 százalék az árbevételben) két további fontos tényezőt mindenképpen érdemes megemlíteni:
- szuboptimális tőkestruktúra (a Richter kifizetési hányada átlagosan 27 százalék volt az elmúlt öt évben, ami 2-3 százalékos osztalékhozamnak felelt meg, szemben a Krka 62 százalékos, illetve 4-5 százalékos mutatójával, miközben a Richter évről évre jelentékeny nagyságú készpénzt termel);
- indokolatlanul óvatos útmutatás az eredmény várható alakulását illetően. Ezeknek pedig végső soron az a következménye, hogy a piac a Vraylaron kívüli egyéb készítményekből származó profitnak (25 százalék) és a társaság k+f-tevékenységének semmilyen értéket nem tulajdonít, ami nyilvánvalóan nonszensz.
Az sem reális, hogy a Richtert pillanatnyilag 25 százalékos diszkonton kereskedik a Krkához képest,
miközben a gyógyszergyártáson elért bruttó fedezete több mint 10 százalékponttal magasabb. A részvényeseknek nagy valószínűséggel más választásuk nem marad, mint kérni a Richter vezetőségét az osztalékkifizetési hányad radikális, akár 100 százalékra történő emelésére, hogy realizálhassák a társaságban rejlő értékpotenciált, ám ettől függetlenül a céget továbbra is masszívan alulértékeltnek tartjuk.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.