Növekedési csapda

A gazdaság növekedési lehetőségeinek szűkülését – szaknyelven a potenciális GDP lassulását – egészen 2006-ig elfedte a keresletserkentő költségvetési politika átmeneti gazdaságélénkítő hatása, azóta viszont felszínre kerültek a hosszabb távú növekedést akadályozó problémák. A magyar gazdaság kettészakadt egy igen hatékony, jellemzően külföldi tulajdonú vállalatokból és egy a fejlettségükhöz képest nem hatékony, elsősorban hazai tulajdonú cégekből álló részre. Ma a külföldi vállalatok átlagosan 3,4-szer többet képesek előállítani ugyanannyi munka felhasználásával, mint a hazai tulajdonban lévők. A két szektor közötti hatékonyságbeli szakadék a hasonló fejlettségű gazdaságokra jellemzőnél sokkal nagyobb. E jelenség elsősorban tünete, de egy viszszacsatoláson keresztül gátja is a magyar gazdaság növekedésének. Tünete, amennyiben a hatékonyságbeli szakadék elsősorban a két csoport által a foglalkoztatást terhelő rendkívül magas adókra és járulékokra adott eltérő reakció következménye.

Az erőforrások rossz allokációja eltérő módon valósul meg a duális gazdaság két szektorában. Az élőmunka magas költségeire a külföldi vállalatok a munka tőkével való helyettesítésével reagáltak – többet költöttek gépekre, berendezésekre, s szinte alig növelték a foglalkoztatottak számát –, ez a 2000-es évek közepére a fejlettségi szintünkhöz viszonyított túltőkésítéshez vezetett. Ennek következtében jelentősen lecsökkent a Magyarországra befektetett tőke megtérülése, ezért az elmúlt években a külföldiek egyre kevesebb beruházást indítottak el. A fizetési mérleg adataiból kiolvasható, hogy csökkent a hazánkba áramló működő tőke és a nálunk működtetett külföldi vállalatokba visszaforgatott nyereség hányada.

A munkát terhelő magas adókra a hazai kis- és középvállalkozások máshogy válaszoltak. Mivel a hazai kkv-k sokkal nehezebben jutnak tőkéhez és hitelhez, hatékonyságukat nem vagy sokkal kevésbé tudják tőkével, azaz új gépekkel és berendezésekkel bővíteni. Az élőmunka erőteljes adóztatása miatt a jövedelmezőség fenntartásához egyetlen alternatíva maradt a magyar vállalkozások számára, az adóelkerülés. Ez – aminek legelterjedtebb formája az eltitkolt jövedelem és az illegális foglalkoztatás – a hazai kkv-k üzleti modelljének szerves részévé vált. Mindez jelentősen korlátozza növekedési lehetőségeiket, hiszen többségükben nem alkalmaznak olyan, a vállalat fejlődéséhez nélkülözhetetlen megoldásokat, amelyek az intézményesülés irányába vinnék a céget, nem válnak szét a tulajdonosi és menedzseri funkciók. Mi több, a közelmúltban végzett felmérésekből kirajzolódó kép szerint nem is kívánnak bővülni. Köszönik szépen, megvannak. Növekedni nyilván csak egy más logikán alapuló üzleti modellel tudnának.

Megítélésünk szerint a magyar gazdaság csapdahelyzetbe került, a magas állami kiadások, a munkát terhelő magas adók és az alacsony gazdasági növekedés ördögi körében vergődik. A magas költségvetési kiadások állandó deficitnyomást eredményeznek, erre pedig a gazdaságpolitika rendszerint a munkát terhelő adók emelésével reagál. A munkát terhelő magas közterhek torzítják a tőke és munka egymáshoz viszonyított árát: a tőke olcsóbbá válik a munkához képest, és mint láttuk, erre a két szektor eltérően reagál. A felhasznált tőke és munka nemzetgazdasági szinten kedvezőtlen arányú allokációja összességében alacsony foglalkoztatáshoz és beruházáshoz, ezáltal alacsony gazdasági növekedéshez vezet. Az alacsony növekedés a magas kiadások miatt újratermeli a deficitnyomást, és a kör bezárul.

A növekedési csapdából való kitöréshez a munkát terhelő adók jól célzott, jelentős csökkentésével és a munkavállalási hajlandóságot visszafogó szociális kiadások átalakításával az ösztönzők egyidejű, összehangolt változtatására van szükség.

A szerző az Oriens partnere, kutatási igazgatója