Szépülhet az orvoskép

Amit miniszteri biztosként tavaly eltervezett, most miniszterként hajtja végre Székely Tamás. Rábólintott ugyanis a kormány a járóbeteg-szakellátás átalakítására készített javaslatára, amelyet egy évvel ezelőtt dolgozott ki, az asztalfióknak.

Ám itt a kárpótlás, hiszen a leporolt javaslat mellett az alapellátás presztízsének javítása és anyagi elismerése is a kormány terveinek középpontjába került. Külön díjaznák a pácienseiknek befejezett ellátást nyújtó háziorvosokat, s az általuk készítendő lakossági egészségfelmérésekre alapoznák a gyógyintézmények fejlesztését és a szakorvosképzést. Kell is kedveskedés, mert elöregedőben az alapellátás doktorkara, az átlagéletkor meghaladja az ötvenhárom évet, a remélt utánpótlás pedig a határainkon túl gyógyítja a betegeket.

A múlt év inkább a kórháztörvénytől, az ágyszámcsökkentésektől volt hangos, így elmaradt a megszüntetett ágyak szakrendelői óraszámra konvertálása, s megszaporodtak a rendelői várólisták. Tény persze, hogy a kétféle gyógymód nem csereszabatos, a szakellátás műveléséhez is tisztiorvosi engedély, ahhoz pedig komoly orvostechnikai bázis és biztos kezű szakemberháttér szükséges.

Megfelelő feltételek híján a járóbeteg-szakellátás fejlesztése ez évre és a következő esztendőkre marad. S ha minden a miniszter terve szerint alakul, megszűnhetnek a sorban állások a reumatológiai, a pszichiátriai, a szemészeti és még ki tudja, hány rendelésen, ahol pedig nincs megfelelő számú beteg, lehúzhatják a rolót.

Székely megkülönböztetné az egyszerűbb szakrendelést az ambulanciáktól; ez utóbbiaktól speciális, „kórházkímélő” feladatellátást vár, megfelelő díjazás ellenében. A megkövetelt minőségbiztosítási kritériumokkal biztonságossá és költséghatékonnyá válhat a gyógyítás, így a beteg, a szolgáltató és a biztosító is jól járhat.