Fékek és egyensúlyok

A június elején elfogadott új Get.-et illetően a GVH üdvözölte a teljes modellváltás bevezetésének koncepcióját, tehát a közüzem és a versenypiac kettősségének megszüntetését a gázpiacon, ehhez kapcsolódóan azt a tényt, hogy a hatósági árszabályozásban is megnyilvánuló állami védelem a hatálybalépést követően a fogyasztók egy jól behatárolható és rászoruló részét illeti meg az egyetemes szolgáltatás keretében. Az erre jogosult körön kívüli fogyasztók így a versenypiac keresleti oldalának tényleges szereplőivé válnak.

Annak, hogy a fogyasztók élvezhessék a hatékonyan működő földgázversenypiac kialakításának tulajdonítható előnyöket – az energiahordozóhoz hosszú távon megfelelő minőségben és átlátható, nem indokolatlanul magas, torzításmentes díjért juthassanak hozzá – több együttes feltétele van. Írásom felütéséhez kapcsolódva először a fogyasztóvédelmi jellegű feltételre hívnám fel a figyelmet. A versenyhivatalhoz érkező fogyasztói észrevételek – közük a villamos-energia- és földgázszolgáltatások számláinak tartalmával összefüggő, azok ellentmondásosságát, érthetetlenségét nehezményező panaszok – jelzik, hogy a piacnyitással érintett fogyasztói kör informáltsága elmarad a kívánatostól. Márpedig a hatékony verseny beindulásának egyik alapvető feltétele az optimális fogyasztói döntés. Ennek érdekében a GVH javasolta, hogy a kormányzat fordítson figyelmet mindenekelőtt az árakra és azok alakulására, az ezt befolyásoló tényezőkre, a szolgáltatóváltás lehetőségeire vonatkozó fogyasztói tájékoztatási formák bővítésére. A teljes piacnyitás elhalasztása miatt rendelkezésre álló többletidő nem lenne elvesztegetett, és valóban a felkészülést szolgálná, ha a részletszabályok kidolgozása mellett erre is jutna erőforrás.

A sikeres piacnyitás másik, mindenképpen említendő feltétele, hogy azzal párhuzamosan történjen meg a versenyt akadályozó piaci struktúrák lebontása. Enélkül – ahogy a villamosenergia-piac példája mutatja – a kívánt hatás ellenkezője valósulhat meg. A GVH részéről a Get.-nek az Országgyűléshez benyújtott tervezete kapcsán lényegi kifogásként merült fel, hogy nem világos, a kormányzat rendelkezik-e átgondolt és következetes koncepcionális válasszal a földgázpiac kínálati oldalán a monopolisztikus jelleg enyhítésére, fel kíván-e lépni az ebben a szektorban is elterjedt hosszú távú földgázszállítási megállapodások piaclezáró hatása ellen. A kétkedőket még inkább elbizonytalaníthatta a törvényjavaslathoz érkezett több mint száz módosító indítvány.

Ezek egyike például a hálózatos és a kereskedelmi tevékenységek elkülönítésére a jogi szétválasztás megvalósítását javasolta. A GVH jelezte, az a végül a jogszabály részévé is vált indítvány, miszerint a rendszerüzemeltető nem szerezhet részesedést földgáztermelőben és más nem szállítási vagy elosztási tevékenységet végző társaságban, valamint a földgáztermelő sem szerezhet (tarthat fenn) részesedést földgázszállítási vagy -elosztási tevékenységet ellátó gazdasági társaságban, nem oldja meg a vertikális integrációból fakadó versenyaggályokat. Tényleges függetlenség a hálózatos és kereskedelmi tevékenységek tulajdonosi szétválasztásával lenne elérhető. A GVH álláspontja szerint ez a szeparációs megoldás garantálhatja leginkább a piaci igényeket kielégítő infrastrukturális beruházások megvalósulását.

Örömteli fejlemény, hogy a villamosenergia-piac hasonló problémájának megoldására a magyar versenyhatóság által is javasolt szakmai elgondolást – a teljes tulajdonosi szeparációt – az európai „törvényhozó testület” is magáénak vallja.

A szerző a GVH Hálózatos Ágazatok Irodájának vezetője