Inflációs szempontok

Ismét növekszik a reálbér, emiatt feléledtek az inflációs aggodalmak is. Pedig a bő egyéves visszaesés során végbement keresletszűkülés olyan nagy mértékű volt, hogy még jó ideig nem kezd a lakosság könnyelmű költekezésbe. A fogyasztók ugyanis kerülik a nagy ingadozásokat, úgymond kisimítják a költésüket, kivéve, ha a várakozásaik szerint tartósan nagy ütemű bővülés elé nézhetnek. Most azonban nem ez a helyzet, nagyon alacsony szinten van a lakossági bizalom, így várhatóan nem vállal majd fenntarthatatlan módon kötelezettségeket.

A jegybank azonban aligha tehet mást, mint hogy az alapkamat emelésével reagál az eseményekre. Azt azonban látni kell, hogy egy ilyen lépéssel közvetlenül csak korlátozott hatást tud elérni. A devizahitelek egyeduralma miatt például a hitelállományra mára alig van befolyása. A fő monetáris csatorna egyre inkább a valutaárfolyam erősítése, ez viszont kétélű fegyver. Egyrészről tompítja a világpiacról érkező inflációs nyomást, másrészről azonban egyre vonzóbbá is teszi a külföldi devizában történő eladósodást.

A túlzott keresleti inflációs félelmeket az sem indokolja, hogy az ez évre jósolt reálbér-növekedés még mindig jóval a GDP-bővülés üteme alatt lehet. Ráadásul, ha a csökkenő alkalmazotti létszámot tekintjük, az összes kiáramló bértömeg még alacsonyabb ütemű emelkedést mutat. A befektetők, így a pénzügyi piacok mégis meglehetősen vehemensen reagáltak a tegnap megjelent béradatra, bár ez már valószínűleg a beárazott magasabb kamatszintnek szólt.

Valós veszély-e az infláció beragadása? Ha nem lenne olyan, amilyen a magyar inflációs történet, akkor önmagában kevés lenne érvként a bérek kedvezőtlen alakulása. A befektetők – akiknek pénzügyi döntései határozzák meg a magyar piacot is – viszont nem így gondolkodnak, ők a kamatkülönbözet alapján hozzák ide könnyen mozgósítható pénzüket.