Láncreakció

A Spar és a Plus élelmiszer-kereskedelmi láncok összeolvadása nyomán máris azt találgatják a piacon, ki lesz a következő felvásárlási célpont. A szakmában már régen mondogatják a nagyobb hálózatok vezetői, hogy a koncentráció megállíthatatlan, sőt – kényszer. Mert verseny van, és a piacon akkora tőkeerőt képviselő multinacionális cégek vetették meg lábukat, hogy az ellen csak összeolvadásokkal, cégfelvásárlásokkal vagy beszerzési társulásokból indult szövetségekkel – mint például a CBA hálózat – lehet sikeresen védekezni.

A multinacionális tőke azonban nem kíván csendben meghúzódni: teljes erővel terjeszkedik az Aldi, a Lidl, a Tesco – és persze a Spar. Ez utóbbi azonban még a Plus adataival együtt is csupán a negyedik lehet a forgalom alapján a Tesco, a Coop és a CBA hálózat mögött. Ám ne feledjük, a Spar már hagyományos cégfelvásárlónak számít, és vezetője, Feiner Péter igen elszánt játékosként lépeget a piacon.

Németországban már betonsűrűségű az élelmiszer-kereskedelem koncentrációja, a láncok ott már olyannyira kiépültek, hogy nincs hova terjeszkedni. Az Aldi például már nem is tervezi 4200 tagú, ottani bolthálózatának bővítését. Beszállítói ugyanakkor attól tartanak, hogy a verseny további eszközeként a beszerzési árait fogja csökkenteni. Nálunk viszont – amint a közelmúlt eseményei is mutatják – korántsem telített a piac. Inkább csak azt lehet mondani, hogy állandó mozgásban van.

A kereskedelmi láncok ugyanakkor azt tartják, hogy a piaci verseny a vásárlók számára több előnnyel is jár: fejlődik a kiszolgálás színvonala, sok helyütt átrendezik a boltokat, és a kínálati palettához alakítják a termékbemutatást.

A fogyasztók tehát örülhetnek, a beszállítók aggódhatnak, a kereskedők pedig legfeljebb reménykedhetnek abban, hogy a folyamat legvégén az ő logójuk díszeleg majd a bejáratok felett.