Pólushajrá

Együttműködés, nyitottság és elkötelezettség – rendre erre a három feltételre figyelmeztetnek a versenyképességi/fejlesztési pólusok szakértői. Most, amikor mind több a jele a hazai pólusprogram feltámadásának, nem árt emlékezni/emlékeztetni rájuk. Ha ugyanis sikerrel megvalósul a program, nemcsak kinézetében, de gondolkodásában, teljesítményében és nemzetközi megítélésében is egy megújult Magyarország lehet a közös lakóhelyünk.

Bölcsességre, bátorságra és előrelátásra vall, hogy a program menedzselésére időközben létrehozott Pólus Programiroda munkatársai két hét alatt végigjárták az országot, pontosabban a nyolc pólusvárosból hatot (még Székesfehérvár és Veszprém maradt holnapra). Elmentek felmérni a terepet, hogy mekkora az elszántság a program végrehajtására, és mi az, amitől égnek áll a póluslakók haja. Pályázati kiírásokat elemeztek együtt a vállalkozások, önkormányzatok, felsőoktatási intézmények, kutatóhelyek képviselőivel, a klaszterépítés fortélyait magyarázták, nem titkolva, hogy nemzetközileg is figyelmet keltő eredmény elérésére törekszenek.

Akkreditációra beszéltek rá minden klasztert. Vállalták a parázs vitát annak harmincöt, szigorú feltételéről, a pontszámokról, és gyűjtötték és gyűjtötték az észrevételeket. Legalább kétszáz tagú klaszterközösséget vizionálnak Magyarországra. Ezekből a nekik címzett pályázati források segítségével majd kinőhet az a hat-nyolc nagy innovációs közösség, amely a várt eredményt produkálja.

Lehetne persze minderre legyinteni: lám-lám, itt a legújabb nagy nekirugaszkodás, amely ugyanúgy szalmalángnak bizonyulhat, ahogy az eddigiek. Ám mind több a jele annak, hogy az érintett városok – Debrecen, Pécs, Miskolc, Győr, Szeged – elszántak. Rendkívül komolyan veszik az esélyt, s még akkor is igazi pólusokká fejlődnének, ha a hivatalokban nem lenne senki, aki a szívén viselné az ügyüket.