Válasz a begyűrűzésre

Belgium legnagyobb bankja – a holland–belga tulajdonú Fortis – a napokban látványos veszteségeket szenvedett a tőzsdén. Banktársa, a kisebb, de szintén országos Dexia még többet zuhant, szabályos pánikot idézve elő több brüsszeli önkormányzatnál, amelyek jellemzően a Dexiára bízták a pénzüket. Közülük a bevándorlók által lakott és ezért amúgy is állandó kiadási gondokkal küszködő Scharbeek például több mint egymillió euró kezelésével bízta meg az Dexiát. A múlt heti aggasztó hírek után több városházán is azt fontolgatják: hűtlen vagyonkezelés címén pert indítanak a bank ellen. Kérdés, hogy azzal visszakapják-e a napokban elúszott pénzüket.

Más frontokon sem kedvező a kép. A múlt hét végére látványosan negatívba fordult a hangulat a nemzetközi értéktőzsdéken és pénzpiacokon, miután az olajár túllépte a 142 dollárt. Zuhanás mindenfelé, miközben a világ számos ipari óriása radikális áremelésekre szánta el magát. Az energiaárak tartós égbe szökése ugyanis már nem volt tovább finanszírozható. Az infláció emiatt immár frontálisan támad: a Financial Times (FT) már arról cikkez, hogy aligha lesz tartósan négy százalék alatt tartható az európai átlag, miközben az Európai Központi Bank továbbra is két százalékot tartana kívánatosnak.

Szakértői körökben általános az egyetértés, hogy minimálisan háromféle dolog összeadódásáról van szó: az idővel közvetve-közvetlenül mindent megdrágító energia- és élelmiszerárak rohamtempójú növekedése mellett a tavalyi pénzpiaci válságból sem sikerült még kikecmeregni. Negatív hatása viszont óhatatlanul átcsap a másik két területre is. Az okok ismertek, a kiút azonban jobbára ismeretlen. „Tele van minden kolosszális mértékű bizonytalansággal” – idéz az FT egy brókert.

Az Európai Unió állam- és kormányfői márciusi csúcstalálkozójukon még úgy vélték: alapvetően piaci folyamatokról van szó, amelybe jobb, ha a politika közvetlenül nem ártja bele magát. Ezzel szemben ezek a folyamatok igenis beleártották magukat a politikába. Az elmúlt heteket Európa-szerte dühödt tüntetések jellemezték: üzemanyagot vásárolni képtelen gazdáktól és halászoktól a vásárlóerő megcsappanása ellen tiltakozó szervezetekig sokan az utcára mentek. A scharbeeki önkormányzat aggodalma csupán csepp volt a folyamatosan növekvő, háborgó indulatok tengerében.

A tíz napja lezajlott újabb EU-csúcsnak már ez volt a kiemelt napirendi pontja (még ha az írországi negatív népszavazás ügye el is lopta a show-t). De az is hamar kiderült, hogy túl sok okosat senki nem tud mondani. A politika tudathasadása abban áll, hogy az immár politikai erejű elégedetlenségek nem kezelhetők azonnali politikai intézkedésekkel. „El kell ismerni, hogy rövid távra nincs kezünkben a mágikus megoldás. Hosszabb távon világosabb a kép: az energiaellátásban például végre kell hajtani a már tervbe vett strukturális változtatásokat. Még hosszabb távon el kell érni, hogy Európa gazdasága ne legyen teljesen kiszolgáltatva a fosszilis energiaforrásoknak” – mutatott rá Barroso egy háttérbeszélgetésen.

A dolognak minimum három síkja van. Egy gazdaságpolitikai, egy piaci spekulációs, meg egy pszichológiai. (Az utóbbira volt csattanós példa a Fortis már említett bizalomvesztése a múlt héten. Ez ugyanis arra válaszul következett be, hogy a bank több mint egymilliárd eurós tőkeemelésre szánta el magát, „kiváló” állapotát demonstrálandó. A piaci szereplők azonban éppen az ellenkezőjét vélték kiolvasni belőle…) Brüsszeli szakértők szerint az európai és a nemzetállami politika alapvetően két dolgot tehet: rövid távon határozott lépésekkel és egyértelmű beszéddel hozzájárulhat a bizalmi válság tompításához. Hosszabb távon pedig igyekezhet mindent megtenni a strukturális váltások végrehajtásához. Beismerve, hogy itt valami nagyon elromlott – nem ciklikusan, hanem véglegesen. Lépni kell, amíg nem késő.

A szerző a Bruxinfo EU-szakértője