Sztrádán megy a pénz

Vitathatatlan: ahova autópálya vezet, ott felpörög a gazdaság, megjelennek a nagybefektetők, a nyomukban a kisebbek, új lehetőségek nyílnak a környék lakossága és a vonzáskörzetben működő vállalkozások számára. Ezt nem csak az adatok mutatják, azoknak a szakértőknek a sztorijai is bizonyítják, akik napi kapcsolatban állnak a befektetőkkel. Ők tudják igazán, milyen kisebb, nagyobb, sőt óriási külföldi befektetéseket buktunk el pusztán azért, mert a kiszemelt és más elvárások alapján megfelelt helyszínt nem lehetett európai módra megközelíteni.

Ebből a szempontból üdvözlendő az a feszített tempó, amelyet az elmúlt években a kormányzat a sztrádaépítésben diktált. És ebben a megközelítésben az egész országnak megéri minden egyes kilométer új autópálya, amely újabb és újabb kis- és nagytelepüléseket kapcsol be az ország – s Európa – gazdaságának a vérkeringésébe. Ám van más megközelítés is. Egyszerű asszociációval ugyanis eljutunk igen kínos, kellemetlen kérdésekig. Merthogy óhatatlanul felvetődik: valójában milyen árat fizetünk a sztrádákért? Nem csak és elsősorban forintban és fillérben számolva – társadalmi közérzetben mérve.

Még akkor is felmerül ez, ha nem vitatjuk azon szakértői érvek, magyarázatok igaz voltát, amelyeket az érintettek fejtettek ki például az ÁSZ minapi, kritikus hangvételű jelentésére reagálva. Merthogy ezek ellenére is – sajnos – a most, a korábban, s tulajdonképpen a rendszerváltás óta minden egyes megépített kilométernyi sztrádát körbelengi a korrupció, a kenőpénzek, az illegális pártfinanszírozás gyanúja. Pedig sztrádát építeni a gazdaság és a társadalom egészének érdekében muszáj. És nem is nehéz – pusztán pénz kell hozzá. Csak éppen minden szempontból „kifehérített” sztrádakilométerek kellenének. Egy tiszta közélet részeként. S látnánk ám csodát: nem csak a sztrádaépítések nyomvonalán nőnének a befektetések.