Kifulladhat-e a növekedési aranykor?

Érett szakaszába lépett a rendszerváltó országok fejlődése, ez új kihívásokat is hoz magával – állapítja meg a Világbank minap közzétett jelentésében (Innovation, Inclusion and Integration). A gazdasági növekedés motorja kezdetben az volt, hogy a munkaerő az alacsonyabb termelékenységű szektorokból (mezőgazdaság és ipar) a magasabb termelékenységű szolgáltató ágazatokba vándorolt, amelyek a korábbi, tervgazdasági rendszerben el voltak nyomva. A másik markáns folyamat a régebben roszszul elosztott erőforrások kiigazítása volt: ebben az időszakban nagy volt azoknak a cégeknek a száma, amelyek a gazdaságtalan tevékenység miatt bezártak, és azoké is, amelyek új piaci szegmenst találva megszülettek. Mindez látványosan emelte az érintett gazdaságokban az átlagos termelékenységi szintet.

Amint azonban az átalakulás időben előrehaladt, és kezdtek kifogyni a folyamat „extenzív” forrásai, mindjobban előtérbe került az a tényező, amely a fejlett országokban inkább meghatározó: a cégen belüli termelékenység növelése. Ezt leginkább az erős verseny, a fejlett pénzügyi szektor, a jó kormányzás, a kiváló szaktudás és infrastruktúra ösztönzi. De ami mindennél fontosabb: a fejlődés alapvetően az innovációra, illetve a mások által kifejlesztett „új tudás” átvételére épül. Márpedig ezen a téren a régiónkban működő belföldi és külföldi tulajdonú vállalatok tevékenysége között meglévő komoly különbségre hívja fel a figyelmet a Világbank. Míg az előbbiek szabadalmai régebbi, kevésbé lényeges technológiákra vonatkoznak, amelyek haszna viszonylag csekély, utóbbiak jobban kapcsolódnak a globális trendekhez, és magasabb minőségi szintet képviselnek. A tanulmány ugyanakkor megjegyzi, hogy az utóbbi években a szabadalmak több mint fele belföldi-külföldi együttműködésben készült. A szerzők következtetése: az innovációalapú növekedéshez minél több külföldi kutatás-fejlesztési beruházást kell ezeknek az országoknak becsalogatni, ehhez jó üzleti környezet, a kutatásban való erős jelenlét és megfelelő infokommunikációs infrastruktúra szükségeltetik.

Csakhogy a kép további árnyalásra szorul. Legalábbis az Economist Intelligence Unit (EIU) friss felmérése (Innovation in Central Eastern Europe) újabb veszélyekre hívja fel a figyelmet. Például arra, hogy a multinacionális cégek esetleges továbbállása az olcsóbb országokba sérülékennyé teszi régiónk gazdaságait. A 370 – Magyarországon 35 – vállalatvezető megkérdezésével öszszeállított tanulmány többek között arra világít rá, hogy a külföldi cégek innovációiból igen kevés előnyük származik a hazai vállalatoknak, tehát az új technológiák „átszivárgása” a belföldi gazdaságba csekély. A hazai tulajdonú társaságok innovációs tevékenysége messze elmarad a külföldiekétől, a térség kormányainak pedig nem szabad abba a tévedésbe esniük, hogy felzárkózó gazdaságként elegendő átvenniük a külföldi ötleteket a növekedés fenntartásához – figyelmeztet az EIU. Sőt, a közepes jövedelmű országokban az innováció hatása a növekedésre aránytalanul magasabb lenne, mint azt az általános közvélekedés tartja. A recept ismerős: a k+f kiadások növelése, a tudományos oktatás erősítése, az IT-infrastruktúra fejlesztése, a bürokrácia csökkentése, az adórendszer javítása és rugalmasabb munkaerőpiac. A felmérésben megkérdezett cégvezetők többsége által nagyon fontosnak említett problémák háromnegyede az elérhető munkaerő képzettségével kapcsolatos, ezt a régióból történő „agyelszívás” is súlyosbítja.

Az itt működő és megkérdezett 146 külföldi vállalat 70 százaléka kizárólag vagy többnyire a cég főhadiszállásán végez innovációt, és csak 12 százalékuk válaszolta azt, hogy többségében a kelet-közép-európai térségben. Így aligha okoz meglepetést, hogy a régió egészének innovációs teljesítménye elmarad a fejlett országokétól, és az EIU előrejelzése szerint ez a következő öt évben is így marad. A kutatóintézet által kidolgozott index alapján egyébként Magyarország egyáltalán nem áll rosszul a régión belül, rögtön Szlovénia után szerepel. Ez a világranglistán a 27. helyre elég a 2003–07-es időszakot tekintve, a következő öt évre pedig egyhelyes javulást jósol az EIU (lásd táblázatunkat).

Magyarország egyébként – Csehország, Lengyelország és Oroszország mellett – egyike annak a négy államnak, ahová a külföldről érkező kutatás-fejlesztési beruházások túlnyomó többsége érkezik. Az itteni külföldi cégek 58,3 százaléka elégedett például a tudományos intézetekkel fenntartott kapcsolatával, ez a legmagasabb érték a térségben. További pozitív elem, hogy a hazai tulajdonúak 90 százalékánál is létezik olyan vállalati struktúra (lásd a külön felsorolást), amely támogatja az innovációt. A legnagyobb hátráltató tényezőként a makrogazdasági stabilitást és az adórendszert említették Magyarországon a megkérdezettek. Ugyancsak kedvezőtlen körülmény, hogy míg Szlovéniában a hazai vállalatok 71 százaléka működik együtt multinacionális cégekkel termékek és szolgáltatások kifejlesztésében, addig nálunk ez az arány mindössze 9 százalék, ezzel sereghajtók vagyunk a térségben.

Független gondolkodó csapat megfelelő idővel a kísérletezésre

Közvetlen támogatás a vezérigazgatótól

Az új ötletek tesztelésének és elfogadásának szabályozott folyamata

Együttműködés a beszállítókkal, a vásárlókkal és másokkal az új ötleteknél

Független gondolkodó csapat megfelelő idővel a kísérletezésre

Közvetlen támogatás a vezérigazgatótól

Az új ötletek tesztelésének és elfogadásának szabályozott folyamata

Együttműködés a beszállítókkal, a vásárlókkal és másokkal az új ötleteknél-->