Mérnökök kerestetnek

Két alkalmazott beszélget: – Tegnap végre bementem a főnökhöz, és fizetésemelést kértem. – És hogy sikerült megegyezni? – Kompromisszumos megoldás született: a fizetésem nem emelkedik, én meg cserében maradhatok.

Ilyen veszély kevés műszaki diplomást fenyeget, legtöbbjük jól jön ki a béralkuból. Ha nem, akkor továbbáll. Teheti, mert kapós. A magyar villamos- és gépészmérnökökre, informatikusokra Német- és Írországból is vadásznak. Itthon több sztori kering, hogyan építenek vidéki cégek adatbázist a fővárosban végzett és itt ragadt mérnökök adataiból, hogy lokálpatriotizmusukban bízva hazacsábítsák őket. Gond, hogy eleve kevesen szereznek műszaki diplomát, sőt, mivel a szak- és középfokú képzés rosszul működik, alig van technikus, így az ő munkájukat is diplomások látják el.

A felsőoktatási keretszámokról szóló döntés alapján jövőre a műszaki szakokon 9600-ról 9800-ra nő a hallgatók száma. Ez jó hír, csakhogy a technikai „nevelést” korábban kellene kezdeni. Valahogy úgy, mint Németországban.

A műszaki terület iránti érdeklődés megcsappanása ugyanis nem magyar sajátosság. A Bosch és a Siemens például már a német óvodákban is igyekszik olyan játékokat osztogatni, amelyek segítik a szükséges készségfejlesztést. Itthon is aktívak a cégek: a Microsoft, az IBM, az SAP, a Mol, a Bosch, a Knorr-Bremse például szorosan együttműködik a hazai felsőoktatással, sőt, többségük a középiskolákkal is, csak hogy „szocializálják” a fiatalokat.

A szaktárca azonban ahelyett, hogy ösztönözné a természettudományos és műszaki oktatást, szeptembertől lehetővé teszi, hogy az iskolák döntsék el: a kémiát, a biológiát vagy a fizikát hagyományos tantárgyakként oktatják-e vagy összevonva, komplexen. A cégek így hiába igyekeznek terjeszteni a műszaki „igét”, ha az ilyen engedmények miatt, úgy tűnik, mintha az oktatási tárca ellenük „dolgozna”.