Mindenki egy ellen

Egy ügy uralta a sajtót, az, amelyik Veres János és a Hír Tv újabb csatájának állomása: a drogdílersztori. Azt ugyan nem tudni, hogy valójában melyik oldal indította el a szinte követhetetlen szálakat, de vélhetően a furfang és a jól kitalált összeesküvés helyett a butaság viszi majd el a pálmát. E megállapításnál nem is érhet többet az ügy, még akkor sem, ha címlapsztori, lényegében nem volt mit kiszorítania a tophírek közül. A Fidesz erőtlenül, szokásos nyári üzemmódjában újabb, a leendő csomagjával köszönő viszonyban sem álló adójavaslattal állt elő megint, most a szolidaritási adót törölné el még az idén. A kisebbségi kormány már száznapos ugyan, de ez a tény most értelmezhetetlen, helyette azt a fordulatot kellene vizsgálni, hogy vajon működik-e majd a stratégia, miszerint most már „ne hozzunk kellemetlen intézkedéseket”. Az ezt az irányt preferáló szocialistáknak még meg kell vívniuk az adócsatát, a helyzet állása most a „mindenki egy ellen”. Elemzői csoportok, kutatók, közgazdászok, az ellenzéki pártok mind-mind nagyobb arányú csökkentést szorgalmaznak, ezt utasítja el következetesen továbbra is az MSZP. Így vagy a szocialisták törnek meg, vagy találnak „kóbor szavazatokat” akár az SZDSZ-ben, akár az MDF-ben. Azt ma még nem tudni, hogy mi is van Fodor Gábor keménynek tűnő szavai mögött, miszerint ha nem tetszik a kormány ajánlata, akár jöhet az előre hozott választás is. TE