Öngondoskodás, de miből?

A lakosság jövedelmi helyzete látványosan romlik – úgy tűnik, ezt megérzi a biztosítási piac is. A biztosítók bevételei egyre szerényebb mértékben nőnek, egyre magasabb akadályt kell átugraniuk azért, hogy potenciális ügyfelük csökkenő fizetése vagy nyugdíja és növekvő napi kiadásai mellett még az öngondoskodásra is gondoljon. Bár az utóbbi időben lassan, de elkezdett fejlődni a hazai pénzügyi kultúra, így a befektetési kedv vagy a biztosítási hajlandóság is, ugyanakkor az egy főre jutó hazai biztosítási kiadás még mindig csak töredéke a nyugat-európainak. A biztosítási penetráció uniós szinten több mint nyolc százalék, itthon a kettőt sem éri el.

A biztosítási piacban rejlő növekedési lehetőség még óriási, ez a számokból is jól látszik. A biztosítók az alulbiztosítottság kapcsán nem győzik hangsúlyozni az öngondoskodás fontosságát és a pénzügyi kultúra fejlesztését. Érveik szerint ennek része, hogy tudatosuljon: az életbiztosítás mint hosszú távú megtakarítás a nyugdíjasévekre való felkészülés első lépése, míg a vagyon- vagy felelősségbiztosítás tetemes pluszköltségtől óvhatja meg az ügyfelet vészhelyzet esetén.

Valóban van még hová fejlődni a pénzügyi kultúra terén, de most sajnos nem csak erről van szó. Azt ugyanis vélhetően tudják az ügyfelek, hogy 10-20 év múlva jobb lenne például az életbiztosítás hozamából, mint az ötvenezer forintos nyugdíjból élni. Ahogy azt is, hogy jobb lenne előre fizetni a havi pár tízezer forintos cascót, mint baleset esetén egy öszszegben több százezret leróni. A legtöbbeknek azonban nem az a kulcskérdés, hogy mostanság a befektetések mögöttes eszközalapjai vagy az állampapírok rosszul teljesítenek.

A napi megélhetés annál inkább, amely mellett biztosításra átmenetileg kevesebbeknek jut. A pénzügyi kultúra fejlesztése ezen nem segít. A jövedelmi helyzet rendeződése remélhetőleg annál inkább.