Ellenszérum kell a méregre

- Az amerikai szenátus megszavazta a rossz banki kinnlevőségek állami felvásárlására szánt 700 milliárd dolláros mentőcsomagot. Segíthet ez kikecmeregni a globális pénzügyi válságból?
- Ha a képviselőház is megszavazza, akkor igen. Most ugyanis az a legnagyobb kérdés, miként lehetne rávenni a bankokat arra, hogy azt tegyék, ami a legfőbb dolguk: nyújtsanak hiteleket. A rossz jelzáloghitelek méreganyaga ugyanis megölte a hitelnyújtási kedvet, ez pedig az egész reálgazdaság megbénulásával fenyeget. A Paulson-terv ennek a méregnek az ellenszéruma lehet. De itt nem lehet megállni. A második lépés a bankok újratőkésítése. Erre azért van szükség, mert a méreg, a rossz pénz tönkretette a jót is, és tőkehiány alakult ki. Harmadik lépésként pedig új pénzügyi szabályozási és felügyeleti rendszert kell alkotni, hogy mindez ne ismétlődhessen meg.

- A Deutsche Bank főnöke, Josef Ackermann úgy véli, Európában is szükség lenne egy hasonló csomagra. Egyetért vele?
- Az európai helyzet nagyon hasonlít a néhány hónappal ezelőtti amerikai szituációra. Itt is egyre komolyabban merülnek fel a fizetőképességi, likviditási zavarok az eszközök árazási szabályai miatt. A hosszan tartott eszközöket is bizonyos időközönként újra kell árazni az aktuális piaci árfolyamnak megfelelően, de mit lehet tenni, ha már nincs piac, ha most éppen senki nem hajlandó megvenni bizonyos papírokat, amelyek pedig később újra sokat érnének?

- A piac akkor lesz hatékony, ha hagyjuk csődbe menni a rosszul vezetett vállalatokat. Ez a bankokra nem érvényes?
- Egyébként egészséges bankok is megrendülhetnek a mostanihoz hasonló helyzetekben, mert ha az aktuálisan alacsonyan lévő árfolyamokon kell újraárazni az eszközöket, akkor leírási veszteség keletkezik, és ez csökkenti a bizalmat az illető pénzintézettel szemben. Emiatt más bankok nem lesznek hajlandók számára hitelt adni a bankközi piacon, vagy csak sokkal drágábban, ami tovább rontja ennek a pénzintézetnek a helyzetét és ördögi kör alakul ki, az egész bankrendszer bedőlhet. Ezt úgy lehet megelőzni, ha a gyökerénél ragadjuk meg az okokat és eltávolítjuk a mérget a rendszerből. Erre tesz kísérletet a Paulson-csomag.

- Akkor tehát az eszközárazási szabályok a hibásak, azokat kell megváltoztatni?
- Az eszközök rendszeres, piaci alapú újraárazásának kényszerének, az úgynevezett mark-to-market szabálynak óriási a fegyelmező ereje, átláthatóságot biztosít a részvényesek és a befektetők számára is, és védi is őket. Nem ezzel van tehát baj, hanem a piac rossz működésével, azt kell orvosolni.

- Az Európai Bizottság szerdán a banki tőkekövetelmények szigorítását javasolta. Ez megfelelő eszköz lehet a piaci működés javítására?
- Rengeteg javaslat van, a kérdés csak az, hogy helyes-e ezeket külön-külön megvizsgálni, vagy átfogó szemléletre, rendszerszintű megközelítésre van-e szükség. Most még nem tudjuk, hogy a probléma rendszerszintű-e. Nem tudjuk, milyen messzire terjedt szét a méreganyag a pénzvilág szervezetében. És nem lenne jó felvállalni azt a kockázatot, hogy esetleg túl későn jövünk rá, mennyire átfogó a baj. Már régen nem a rossz jelzáloghitelekről van ugyanis szó, hanem arról, hogy elapadhatnak a hitelforrások az egész reálgazdaság számára.

- Kell-e az eddigieknél szigorúbban korlátozni a bankok befektetési tevékenységét?
- A bankok azért terjesztették ki befektetéseiket, mert sokszor így nagyobb nyereségeket tudtak elérni, mint a hagyományos betétgyűjtéssel és hitelezéssel, és a verseny erős volt, így lehetett előnyhöz jutni. A gond csak az, hogy a nagyobb hozamokhoz természetesen nagyobb kockázatok is társultak. A kevésbé elővigyázatosak túlvállalták magukat, és ez okozta a bajt.

- Okos dolog-e betiltani a short ügyleteket, amint azt néhány országban már megtették? Vagy ez is csak tüneti kezelés, ami hiba, ha rendszerszintű megközelítés kell?
- Minden rendszernek lehetnek olyan elemei, amelyekkel önmagukban, külön-külön is foglalkozni kell, mert rengeteget árthatnak. Sőt, még a probléma felmérését is akadályozhatják. Mielőtt a mérget eltávolítanánk, meg kell tudnunk állapítani, mi a méreg hatása és mi az, ami a méregtől függetlenül tovább fokozta a bajt. Természetesen az ilyen elemeket is el kell távolítani a gyógyuláshoz.

- Lehet-e immúnis a válsággal szemben Magyarország? Úgy tűnik, idehaza a gazdaságpolitikusok még nem érzékelik, mekkora lehet a baj.
- Egyetlen ország sem lehet immúnis a globális gazdasági lassulással szemben. A magyar gazdaság is lassulni fog, ha hagyományos export-felvevő-piacain csökken a kereslet, például Németországban. Az is igaz viszont, hogy egyes országokban kevesebb a méreg, mint másokban. Japánt vagy Spanyolországot például eddig sokkal kevésbé rázta meg a válság. Miért? Mert ott szigorúbb volt a szabályozás. Spanyolországban például sok kritika is érte a szabályozást amiatt, hogy ott nem engedték az ingatlanfinanszírozási piacot gyorsabban nőni a másodlagos (subprime) hitelek révén. Nőtt az így is, mert nagyon sok angol meg német akar házat venni a spanyol tengerparton. Most viszont hálás lehet az ottani pénzügyi szektor, hogy a hatóságok ilyen óvatosak voltak. Az ingatlanpiaci lufi kipukkadt ugyan, de ezt nem követte bankválság, és ez az elővigyázatos, körültekintő szabályozásnak köszönhető.

- Tehát ha a magyar bankok és a magyar bankfelügyelet kellően óvatos, akkor elkerülhetjük a méreg átterjedését?
- Az a benyomásom, hogy a közép- és kelet-európai bankok nincsenek jelentősen kitéve a rossz jelzáloghitelekből eredő problémáknak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy immúnisak lennének azokkal a bajokkal szemben is, amelyek a bankszektor egészét érintik: a hitelszűke, a kölcsönök drágulása őket is érzékenyen érintheti. Ahogy földrajzilag is közeledik a válság ezekhez az országokhoz, ők sem tudják teljesen mentesíteni magukat attól, hogy egyre nehezebb például a bankközi piacon hitelhez jutni. Emiatt ebben a térségben is nehezebb lehet például egy máskülönben racionális fúziót vagy vállalatátvételt megfinanszírozni.

- Segíthet-e megúszni a válságot, ha okosan módosítjuk a magyar adórendszert, és csökkentjük az adóelvonást?
- A hasonló fejlettségű országokhoz képest Magyarországon magas az adóterhelés. Az OECD kutatásai szerint a gazdasági növekedést legkevésbé az ingatlanadó akadályozza, e felé lenne érdemes eltolni az adóterhelést. Ami az adócsökkentést illeti, arra csak úgy van lehetőség, ha közben az államháztartás egyensúlya nem kerül veszélybe. És a sorrend is fontos: csak akkor lehet csökkenteni az adókat, ha a kiadáscsökkentés már sínen van. Az adó- és járulékcsökkentésre az államháztartási kiadási reformok fennmaradása teremthet mozgásteret.

- Nem lehet a válságra való tekintettel kicsit lazítani a fiskális szigoron?
- Sokan érvelnek így, és lehet, hogy valóban itt az idő, hogy valamivel rugalmasabbak legyünk. Ez azonban nem lehet egyenlő a lazasággal. Természetesen mindig vannak olyan célok, amelyek miatt, úgy tűnik, érdemes lehet növelni a költségvetési hiányt. Ez azonban nagyon veszélyes politika lenne. Fegyelemre van szükség és a célok közötti prioritási sorrend felállítására.

- Az ön mostani magyarországi látogatásának tulajdonképpeni célja a hazánkról készített környezeti elemzés bemutatása. Mondana erről is néhány szót?
- Magyarország sokat haladt előre a környezetvédelem terén, de még sokat is kell tennie. Jó lenne, ha minél több cég is felismerné, hogy környezettudatos módon működni hosszú távon jó üzlet, s az elsőként e felé elmozdulók mindig versenyelőnyben lesznek.

- Milyen trendeket lát a világban az egészségügyi politikában és mit tehetnek az államok azért, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az egészségügyre fordított államháztartási kiadásokból?

- Az OECD-tagállamokban az egészségügyre fordított kiadások mértéke a GDP 9 és 15 százaléka között mozog és erőteljesen növekedő tendenciát mutat: 1991 és 2003 között átlagosan reálértékben számítva több mint 50 százalékkal emelkedett. Ez a társadalmak elöregedésére és a magasabb szintű szolgáltatások iránti igényre vezethető vissza. A pénz nagy része az államháztartásokból származik: OECD-átlagban már közel a GDP 6,5 százalékát költik az államok közpénzekből az egészségügyre. Eközben az egészségügyre fordított állami kiadások Magyarországon nem érik el a GDP 6 százalékát sem. Pedig kutatásaink azt mutatják, hogy az egészségügyre fordított kiadások emelkedése volt a legfontosabb tényező a várható élettartamnak a kilencvenes évek eleje óta végbement meghosszabbodásában. Ennek nagyobb szerepe volt, mint például a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás visszaszorulásának, a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növekedésének, a légszennyezettség csökkenésének vagy az iskolázottsági szint növekedésének. Kutatásaink szerint az egészségügyire fordított kiadások 10 százalékos növekedése a várható élettartam 3-4 hónapos meghosszabbodását eredményezi. Magyarország a legtöbb OECD-országhoz képest rossz mutatókkal jellemezhető a lakosság egészségügyi állapotát illetően. Ez részben az alacsony egészségügyi költésre, részben a légszennyezettség és az alkoholfogyasztás viszonylag magas szintjére vezethető vissza. Jelentős tartalékokat látunk azonban az egészségügyi kiadások hatékonyságának javítását illetően is. Magyarországon a várható élettartam a legutóbbi adataink szerint 5,6 évvel volt rövidebb, mint az OECD átlagában, Ebből a tetemes hátrányból 2,0 év egyértelműen annak a számlájára írható, hogy Önök túlságosan keveset költenek az egészségügyre. Az alkoholfogyasztás önmagában 0,3 évet magyaráz az Önök rövidebb várható élettartamából.

- Milyen trendeket lát a világban az oktatáspolitikában és mit tehetnek az államok azért, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az oktatásra fordított államháztartási kiadásokból?

- Az elmúlt évtizedben minden OECD-tagállamban nőtt az oktatásra fordított összeg aránya a GDP-n belül, csupán 2000 és 2005 között átlagosan 19 százalékkal, de Görögországban, Dél-Koreában, Írországban, Izlandon és Magyarországon ennek az ütemnek több mint a kétszeresével. És mégis, Magyarország csupán az egyik példa az olyan államokra, ahol a pénzköltés növekedése még így sem tudott lépést tartani az egyetemi hallgatók számának emelkedésével. Nem valószínű, hogy hamarosan megáll a minél magasabb iskolázottsági szint elérésére törekvő népesség arányának emelkedése, mert a magasabb végzettség révén elérhető jövedelemtöbblet a legtöbb országban növekedőben van. Ez az elérhető jövedelemtöbblet-növekedés egyébként éppen Magyarországon a legnagyobb: 1997 és 2006 között 79 százalékról 119 százalékra emelkedett. Természetesen senki nem tudja megmondani, hogy pontosan milyen messzire mehet még az egyetemi és főiskolai hallgatók arányának emelkedése, de az országoknak olyan finanszírozási rendszereket kell kialakítaniuk, amelyek révén képesek megbirkózni az emelkedő diáklétszámmal. Egyes államok új magánforrásokat vontak be ebbe, mások kiterjesztették az oktatásra fordított állami kiadásokat, de azok az államok, amelyek egyiket sem teszik, egyre nehezebben fogják tudni összeegyeztetni a tanulás iránti kereslet emelkedését a színvonallal. Az is igaz viszont, hogy a pénz mennyisége e téren sem dönt el mindent, nagy kihívást jelent az oktatási kiadások hatékonyságának javítása is. Az OECD-országok átlagában a diákok 31 százaléka nem végzi el azt a felsőoktatási intézményt, amibe beiratkozik. Ezért javítani kell azokat a mechanizmusokat, amelyek segítenek a fiataloknak megfelelő döntést hozniuk a továbbtanulást illetően. Adataink azt is mutatják, hogy van még tennivaló az oktatási rendszereknek a munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítását illetően is. Végül, de nem utolsósorban, az egyetemeknek úgy kell átalakulniuk, hogy vezetésük és menedzsmentjük az eddiginél inkább vállalkozói működést tegyen számukra lehetővé.

- Hogyan lehet javítani az államháztartás hatékonyságát, e téren mit mutatnak a kutatásaik?

- E téren nincs minden országra érvényes bűvös recept, az egyes államok eltérő stratégiák mentén haladnak, mivel történelmük, politikai berendezkedésük, közigazgatási hagyományaik eltérőek. Néhány általános tendencia mégis megfigyelhető. Ilyen például, hogy nagyon sok országban próbálják rugalmasabbá tenni a közszolgáltatások rendszerét, például könnyebbé váltak az elbocsátások a közszférában és igyekeznek több embert átképezni, mint korábban. A közalkalmazottak körében is igyekeznek teljesítményalapú elemeket bevinni a bérezésbe. Megpróbálnak mérhető teljesítménymutatókat meghatározni és alkalmazni. Rendszeresen igyekeznek áttekinteni a korrupciós kockázatokat, hogy megelőző mechanizmusokat léptethessenek életbe. Igyekeznek kibővíteni az interneten keresztül elérhető e-szolgáltatások körét, részben mert ezt várja el a lakosság, részben mert ez csökkeni a költségeket. Megszüntetik a közszféra különböző intézményei közötti együttműködés előtt tornyosuló akadályokat, mivel rájöttek, hogy a közszféra hatékonyságának növelése előtt álló legnagyobb kihívás az intézményi kultúrák és az emberi magatartás megváltoztatása. Terjedőben van a piaci típusú mechanizmusok alkalmazása, például a kiszervezés, a koncesszióba adás és a magánszféra-közszféra együttműködés (PPP). Igyekeznek csökkenteni a bürokráciát, mert az adminisztratív terhek általában a GDP 3-4 százalékát viszik el. Nagy súlyt fektetnek a kormányközi kapcsolatok erősítésére is a kormányzás minden szintjén.

- A versenyképesség javítása terén egy olyan országnak, mint Magyarország, mik a legsürgősebb tennivalói?

- A magyar gazdaság versenyképességének javítása terén a legsürgősebb tennivalók az államháztartáshoz kötődnek. Az elmúlt évek fiskális kiigazítása jelentős volt, de az idénre várható, 4 százalékot megközelítő hiány más országokkal összehasonlítva még mindig magas. Ennek fényében legközvetlenebb kihívás még mindig a fiskális konszolidáció folytatása. Ám az államháztartási reformot nehéz kivitelezni, nem utolsósorban azért, mert negatívan hat a lakossági jövedelmekre, korlátozza a kormányzati kiadásokat és ideiglenes csökkenést okoz az aggregát kereslet növekedésében. Éppen ezért gondolja azt az OECD, hogy Magyarországnak javítania kell a feltételeket a gazdaság kínálati oldalán. Sokat kell például javítani az államháztartási kiadások minőségén, az üzleti tevékenységet körülvevő környezeten, az adórendszer torzításainak csökkentése terén, az oktatás megerősítését illetően és a környezetvédelem erősítésében.

- Köszönöm a beszélgetést.

1994–98 között Mexikó külügyminisztere.

1998–2000 között hazája pénzügyminiszteri posztját töltötte be.

Négy kiadáscsökkentést kellett levezényelnie az akkor rekordalacsony szintre eső olajárak miatt.

2006 óta az OECD főtitkára.

Hat nyelven beszél: spanyolul, angolul, németül, franciául, portugálul és olaszul.

Felesége szemészorvos, három felnőtt gyermekük van.

Urkuti György Névjegy: Ángel Gurría 1950-ben született a mexikói Tampicóban. Hazájában szerzett közgazdászdiplomát, majd Leedsben és a Harvard Egyetemen tanult tovább.

1994–98 között Mexikó külügyminisztere.

1998–2000 között hazája pénzügyminiszteri posztját töltötte be.

Négy kiadáscsökkentést kellett levezényelnie az akkor rekordalacsony szintre eső olajárak miatt.

2006 óta az OECD főtitkára.

Hat nyelven beszél: spanyolul, angolul, németül, franciául, portugálul és olaszul.

Felesége szemészorvos, három felnőtt gyermekük van. OECD A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) a fejlett világ legelismertebb agytrösztje. Harminc ország a tagja.

Hazánk 1996 óta tagja. Számtalan tanulmányt, elemzést publikál különféle gazdasági témákban, de a környezetvédelem, az egészségügy vagy az oktatás javításának céljával is. -->