Kifogytak a tartalékok

A kilátásba helyezett szigorítások sorozata a nemzetgazdaság minden ágát érinti, még az eddig tabunak gondolt szociális szféra sem úszhatja meg az intézkedéssorozatot – jelezte Gyurcsány Ferenc. Az egészségügyről azonban ilyen magas szinten mostanában – legalábbis a kulisszák előtt – nem esett szó, így aztán nem tudni: az ágazatban megtakarított pénzt szétosztják-e az ugyancsak a pénzügyi válság szélére jutott kórházak, szakrendelők között.
Valószínűleg megérdemelnék, hiszen tény: betartották a konvergenciaprogram előírásait és a kormányprogramot, tizedük már gazdasági társasággá alakult, sőt, az egészségbiztosító tetemes szufficitjében elévülhetetlen a gyógyítók szerepe. Ők ellenőrzik ugyanis, hogy a páciens biztosított-e, a segítségük nélkül nem kerülnének horogra a járulékfizetés alól hosszú évek óta kibújó renitensek. Egyszóval ők váltak az adóhatóság előretolt hadállásává.
Van egy másik érv is a milliárdok ágazatban tartása mellett, nevezetesen: az egészségpénztár által meghatározott teljesítményvolumen-korlátot (tvk) túllépő kórházak és szakrendelők immár második éve a saját kontójukra gyógyítják a betegeket, mivel a tvk fölötti beavatkozásokért nem fizet a biztosító. Még azoknak az intézményeknek sem, amelyek a betegellátás legfelső grádicsán vannak, s már nincs hová küldeniük a pácienseket. Erre persze jöhet a fiskális replika: roszszul szervezett, nem költséghatékony az intézményrendszer. Ám nem most van itt az ideje az egymásra mutogatásnak. Főleg, mert a több százmilliárdos európai uniós források fogadására kellene alkalmassá tenni a kórházakat, különben a pénz elvész, s marad a sok helyen még ma is az ispotályokra emlékeztető állapot.
Nem szabad persze elhallgatni, hogy az intézmények „sírása” mögött súlyos pazarlások is fellelhetők, ám ma már ez nem tekinthető általánosnak. Ugyanis sokkal nagyobb a megszorítás az ágazatban, mint az ország újkori történelmében bármikor is volt. Szó nélkül kell lenyelniük a pénzügyi diktátumot, mert pénz az nincs. Olyannyira, hogy a biztosítótól kapott apanázs – az ágazat szakmai szervezeteinek egységes állítása szerint – nem tartalmazza a közalkalmazottaknak kötelezően előírt béremelés fedezetét, sőt, a 13. havi bér forrását sem, bár ez utóbbit a Pénzügyminisztérium tagadja.
Mivel manapság óráról órára változik a pénzvilág állapota, kiszámíthatatlan, hogyan alakul az Egészségbiztosítási Alap jövő évi költségvetése. Pár napja még azzal érvelt a szaktárca az ellenzék vádjaira – miszerint a kormány jövőre reálértékben 40-50 milliárddal kevesebb pénzt szán az egészségügyre, mint az idén –, hogy a Fidesz ismét blöffökkel áll elő, és sorolta az állítással ellentétes tényeket.
A múlt héten még úgy volt, hogy a költségvetés egészségügyi kiadásainak főösszege – az eltörölt vizitdíj és a rokkantsági nyugdíj nélkül – a mostani 1312 milliárdról 1399 milliárd forintra nő, most nem tudni, mit hoz a jövő. Egy hete még úgy állt a dolog: a gyógyító-megelőző ellátások várható kiadása 718 milliárd forint az idén, s jövőre 7,5 százalékkal bővül, ám most nem ismert, hogyan alakulnak a számok. Azt sem tudni, növekedhet-e a gyógyszer- és a gyógyászatisegédeszköz-kassza. Mégpedig azért nem, mert újra kell gondolni a jövőre eredetileg tervezett 3 százalékos gazdasági növekedés és a 4,3 százalékos infláció mértékét, amelytől nem szakadhat el az Egészségbiztosítási Alap kaszszája sem.
A globalizált világ pénzügyi krízise felülírta a terveket, a gyógyágazatét is. Ám fontos lenne, ha a joggal és megérthetően feszes gazdasági körülmények között nem az egészségügy lenne az első számú vesztes. Hiszen a betegellátásban, úgy tűnik, már kifogytak a tartalékok.

A szerző a Világgazadaság munkatársa