Az új Európa elkapta a régi Európa nátháját

Két állam – Magyarország és Ukrajna – máris jelentős támogatást kért. Őket a következő hónapokban mások is követhetik a térségből, ha a befagyott hitelpiacokon nem következik be enyhülés.

Az utóbbi két évtizedben Kelet-Európa mélyreható reformokat hajtott végre, és magáévá tette a globális pénzügyi integráció gondolatát. Az általuk kínált piacon külföldi – nagyrészt európai – bankok jelentek meg példátlan gyorsasággal és erővel. Ezek a bankok eléggé kockázatos módon nyitottak a kis- és közepes vállalatok irányába, hozzásegítették az embereket lakásvásárláshoz és saját vállalkozás indításához. A korábbi pénzügyi sikerek azonban visszájukra fordultak a kelet-európai államokban.

A feljövő európai országok eddig eléggé jól viselték a globális hitelszűkét, alkalmazkodtak a fontos exportpiacaikon tapasztalható lassuláshoz és a hitelfelvételi költségeik emelkedéséhez. A hitelpiacok teljes bedugulásával szemben azonban egyetlen nyitott gazdaság sem lehet ellenálló. Talán túlságosan függővé váltak az olcsó kölcsönökkel szemben, s e tekintetben korántsem az egyedüliek.

Egyes külföldi bankok most visszavonják likvid alapjaikat a feltörekvő európai államokban fenntartott érdekeltségeikből. Az orosz központi bank szerint csak szeptember során több mint 10 milliárd dollárt vontak ki onnan külföldi bankok. A tisztesség kedvéért ugyanakkor meg kell mondani, a Raiffeisen International kijelentette: a Bank Aval nevű ukrajnai érdekeltségét mintegy 180 millió dollárral megtámogatja. Az már a nyugat-európai válság mértékétől függ, hogy a példát más bankok is követik-e.

A nyugat-európai mentőcsomagok nyomán azonban a helyzet rosszabbra fordulhat a kelet-európai államokban. A segélyakciókból számos anyabank részesedik, ezt azonban nem feltétlenül használják fel a külföldi leányvállalataik megsegítésére. Sőt, meglehetősen nagy a kockázata annak, hogy a mentőakciókat éppen Kelet-Európa rovására hajtják végre. Több nagyobb tagállam kormánya máris kijelentette, az adózók terhére végrehajtott mentőakciókból nem kerülhet pénz külföldre.

A feljövő Európa államaiban a kormányoknak természetesen ki kell venniük a részüket az ottani pénzügyi rendszerek stabilizálásából. Jelenleg azonban több korlát is akadályozza őket ebben. Többségüknél nem áll rendelkezésre a szükséges ismeret a pénzügyi piacok részéről megnyilvánuló nyomás ellensúlyozására. A magyar kormány által – a betétgaranciák kiterjesztésére vagy a bankközi hitelezésben a szükséges likviditás fenntartására – közzétett nyilatkozatoknak például csak korlátozott hitelességük lehet (a cikk még a 600 milliárd forintos banktámogató keret bejelentése előtt született – a szerk.).

A válság túléléséhez a feltörekvő Európának külső segítségre van szüksége. Először is a nyugat-európai vezetőknek szavatolniuk kell, hogy a krízist a gyökereinél oldják meg, márpedig számos elemző szerint ennek nem tettek eleget. Másodsorban meg kell előzniük, hogy a válságenyhítő intézkedéseik miatt diszkriminálják a közép- és kelet-európai leányvállalatokat, legyenek azok akár EU-tagállamban, akár azon kívül. Harmadjára pedig a nyugati kormányoknak – mint tették azt Magyarország esetében – egyesíteni kell erőforrásaikat a nemzetközi pénzintézetekkel a veszélyeztetett gazdaságok megmentésére.

Több erőforrásra és új instrumentumokra is nyilván szükség lesz. Az EU – például Magyarország esetében – igazolta, hogy a fizetési mérleg támogatását célzó keretét kreatív módon is fel tudja használni. Innovatív megközelítésre különösen nagy szükség lehet nem uniós államok – így Törökország vagy Ukrajna – esetében.

A tét mindenesetre óriási. Kelet-Európa (Oroszországot is beleértve) például megelőzte az USA-t és Nagy-Britanniát az euróövezet legfontosabb exportállamai sorában. Márpedig ebben a térségben egyre több ország kényszerül szembenézni a növekedés lassulásával vagy negatívba fordulásával. A helyzetet különösen nyomasztóvá teszi, hogy a régióban a nyugat-európai cégek óriási befektetéseket hajtottak végre. Ha pedig a válság tovább súlyosbodik, akkor néhány kormány számára esetleg nem marad más választás, mint a kritikus eszközök – például a külföldiek által ellenőrzött bankok – államosítása.

Ami mindennél fontosabb, hogy a pénzügyi rendszer fejlesztésének és a végrehajtott gazdasági reformoknak több évtizedes munkája mehet veszendőbe. Akárcsak Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban, az állam ismét nagyobb szerepet vállal majd a gazdaságban. A volt szocialista országokban azonban ennek teljesen más hangzása van, mivel visszavetheti a pénzügyi fejlesztéseket és a reformokat.

Ha pedig mindez nem lenne elég, a nyugati kormányoknak és társaságoknak számítaniuk kell arra is, hogy a bajba jutott bankok vagy más cégek megmentésére esetleg az orosz állami vagy magánszféra jelentkezik, ehhez nyilván feltételek is társulnak majd.

Marek Belka volt lengyel miniszterelnök, akit nemrég neveztek ki az IMF európai részlegének élére. Erik Berglof az EBRD vezető közgazdásza

@ www.project-syndicate.org