Félreszabályozott energiapiac

Két hír egy napon: a tőzsdén szereplő áramszolgáltatók, az Elmű és az Émász szédületes ütemű profitbővülésről tett közzé jelentést, miközben az E.On Ruhrgas elnöke a magyar kormánynál panaszkodik a gázkereskedelemben elszenvedett óriási vesztesége miatt. Ha ehhez hozzávesszük a hazai erőművek hosszú távú áramvásárlási megállapodása miatti támogatás-visszafizetési huzavonát, könnyen megállapíthatjuk, hogy az energiaszektor magyarországi szabályozása nem teljesíti a kiszámíthatóság, az átláthatóság és a hatékonyság követelményeit.

Persze az energiaágazat megregulázása sehol a világon nem tartozik az egyszerű feladatok közé, hiszen a profitszempontok és a közérdek között kell megfelelő egyensúlyt találni. Ahol pedig a verseny nem vagy csak korlátozottan valósítható meg, ott az államnak úgy kell meghatározni a szereplők működési feltételeit, hogy a befektetők érvényesíteni tudják a világpiaci folyamatok miatt elszenvedett költségeiket, de rá legyenek kényszerítve a hatékony gazdálkodásra. Egy olyan piaci környezetben, ahol pár hónap leforgása alatt 100 dollárt tud ingadozni az irányadónak tekinthető kőolaj hordónként ára, ez különösen nehéz feladat.

A bevezetőben említett problémák azonban túlmutatnak ezeken. Az áramszolgáltatók megtáltosodása a rosszul megvalósított villamosenergia-piaci liberalizációnak köszönhető, a gázkereskedő vesszőfutása pedig az importkorrekciós tényező önkényes eltörlésének köszönhető. Mindkettőben vastagon benne van a politika, és bár hozadékuk ellentétes előjelű, hosszú távon egyikük sem kívánatos fejlemény.

A stabilitásra váró ágazat felügyeletét hamarosan új miniszter veszi át. A gázpiaci liberalizációra vonatkozó törvény végrehajtási rendeleteinek kidolgozása már rá marad. Meglátjuk, képes lesz-e tanulni a korábban elkövetett hibákból.