Hét szűk esztendő az autóértékesítésben

A Biblia szerint József, miután testvérei eladták, Egyiptomba került, s a fáraó börtönében különös képességéről tett tanúbizonyságot: megfejtette börtöntársai, majd a fáraó álmát. Ez utóbbi hét bő, majd hét szűk esztendő eljövetelét adta hírül. Sajnos a jelenkor Magyarországán hiányzott József, aki idejekorán megjövendölhette volna, hogy a magyar gépjármű-értékesítések 2003–04-ben a bő esztendők idejét élik, s utána a szűk esztendők következhetnek. Pedig baljós előjelek figyelmeztettek erre. A vásárlók mind nagyobb része önrész nélkül tudott csak új autóba ülni: korábban a gépjármű értékének 20-30 százalékát a zsebében tartotta. Egyre többen csak igen hosszú – jellemzően már 120 hónapos – futamidő mellett számolt alacsony törlesztőrészletet engedhettek meg maguknak, míg korábban természetes volt, hogy az autóra felvett hitelt három-öt év alatt visszafizetik a finanszírozóknak. Egyre több lett az olyan ügyfél, aki már az alacsony részletet sem tudta tartósan fizetni. Így már csak a normál törlesztőrészlet töredékének a reklámozásával lehetett új ügyfeleket toborozni…

Honfitársaink sokáig az egy főre jutó GDP mértékéhez (és a népesség nagyságához) képest 40-50 százalékkal több új autót vásároltak annál, mint amit az európai országok gyakorlata mutatott. A gazdaság teljesítőképessége alapján pár éve hazánkban körülbelül 150 ezer gépkocsit kellett volna eladni a kétszázezer feletti tényszámmal szemben. A gépjárműpiac túltelített lett, a népesség túlvállalta magát. Ennek oka is volt: a tömegközlekedés állapota, szociokulturális jellegzetességek, egy idő után a környező országokhoz képest kiemelkedően kedvező finanszírozási feltételek. A végén már – a 0 százalék önrésszel és a 120 hónapos futamidővel – olyan jövedelmű csoportokat is az autópiacra lehetett terelni, amelyek egyébként nem lettek volna fizetőképesek. Az évtized közepének „tipikus vásárlója” már nem képes háromévente új autót venni, ahogy a korábbi íratlan szabály tartotta. Örül, ha a tízéves futamidő végén belefoghat a következő lízingelésébe. A 2005-től érzékelhető visszaesés a „fellelhető” vevőkör elapadásának a jele.

A jelenség a makrogazdasági folyamatok eredményének tekintendő. A korrekció történetében 2006 nyara, ezen belül a konvergenciaprogram bejelentése újabb vízválasztó: a médiahírek megjelenése után, de a megszorítások hatásának megjelenése előtt több mint 10 százalékkal csökkent a forgalom. A magyar lakosság ekkor értette meg, hogy a korábbi vásárlási szokásait át kell alakítania: a gépjárművásárlás (és/vagy -finanszírozás) költségei nem fenntarthatók.

Hosszú távon sem lehet azzal számolni, hogy az értékesítés az évtized közepének szintjéig emelkedik: a növekedés a GDP, illetve a reálkeresetek bővülésével párhuzamosan haladhat. A remények, amelyek már 2009-ben a forgalom növekedését „látják” nagy valószínűséggel, olyan délibábot jelentenek, amelyet még kivételesen gyors autóval sem szabad kergetni.

A mostani pénzügyi válság hatását még figyelembe sem vettük. A pénzpiaci bizalmatlanság, a források szűkössége jelentősen nehezíti a hitelhez jutást. Ez szükségképpen még inkább viszszafogja a gépjárművek forgalmazását. Ha a pénzügyi válság átcsap általános recesszióba, munkahelyek ezrei szűnhetnek meg. Szakértői körök százezres nagyságrendű elbocsátásokat vetítenek előre. Ezt látva a háztartások elhalasztják tervezett beruházásaikat. Így ha jövőre a gépjármű-értékesítés elérné a 170 ezres szintet, az már-már csodaszámba menne. A reális forgatókönyvek ennél lényegesen kisebb piacot jeleznek előre.

A jelenlegi üzleti modell újragondolására van szükség. A kereskedések sokáig sorra döntöttek újabb beruházásokról annak reményében, hogy az új telephely, az új szalon, az új kereskedés busásan megtérül. Stagnáló piacon ez azt eredményezi, hogy egyre több telephely, szalon és kereskedés osztozik – jó esetben – ugyanazon a forgalmon. De lehet, hogy még kisebben. Akadhat olyan kereskedés, amely kitűnő marketinggel, kiemelkedő színvonalú szolgáltatással, megbízhatósággal növelni tudja a forgalmát. Nem lehetetlen, hogy egyes márkák új modellek bevezetésével, jól sikerült kampánnyal felfutnak. De általánosságban erre alapozni igencsak veszélyes vállalkozás.

Újra kell gondolni a már megkezdett beruházások finanszírozását is. Gyakori, hogy kereskedések több év alatt befejeződő és még hoszszabb idő alatt megtérülő beruházásokat rövid távú forrásokkal – például jutalékelőleggel – finanszíroznak. A finanszírozók már jó ideje hangoztatják ennek veszélyeit, a közvetlen problémák pedig most a felszínre kerülhetnek. A megoldás az, hogy a hosszabb távú beruházások finanszírozásához megfelelő biztonságot is nyújtó pénzügyi eszközöket kell társítani. Még akkor is, ha ennek költsége érezhetően nagyobb. Ha szerencsénk van, a pénzügyi szektorban jelentkező bizalmi válság néhány hónap múlva alábbhagy, így a hitelhez jutás lehetősége fokozatosan javul. A pénzügyi szektor újraéledése után, aki csak teheti, alakítsa át finanszírozási szerkezetét a tényleges gazdasági folyamatainak megfelelően.

A válság – amennyiben tartósnak bizonyul – elsősorban azokat a kereskedéseket sújtja, amelyek jelentős hitelállományt gyűjtöttek össze. A források kiapadnak, drágulnak, a hitelek törlesztésének alapja, a gépjármű-kereskedelem visszaesik. Akik nagyobb figyelmet fordítottak a pénzügyi egyensúly megőrzésére, netán még megtakarításaik is vannak, lényegesen könnyebben vészelik át az előttünk álló nehezebb időszakot. Akár a válság nyertesei lehetnek: kis költséggel betársulhatnak, vagy igen olcsón felvásárolhatják a nehéz helyzetben lévők ingatlanjait, szalonjait. A korábbi rossz gazdálkodói döntések hatását most legjobb esetben is csak csillapítani lehet. De a későbbi időszak nyertesei azok közül kerülnek ki, akik a mostani leckét alaposan megtanulják.

A szerző a Merkantil Bank elnök-vezérigazgatója