Honnan szereznek forrásokat most a bankok?

Balássy László. A Citibank Zrt. vállalati bank vezérigazgatója. Egészséges arányok. „A Citibank Zrt. azon kevés hazai hitelintézetek egyike, akiknél a hitel/betét arány nem éri el a száz százalékot, vagyis a forrásoldal meghaladja az eszközökét. Emellett a devizaforrások biztosítása szempontjából sincsenek problémáink, legyen szó akár svájci frankról vagy más külföldi fizetőeszközről, és nem kényszerülünk arra sem, hogy swapügyletekkel tartsuk fenn a likviditásunkat. Véleményem szerint ez a kedvező pozíció elsősorban annak az eredménye, hogy következetesen ragaszkodunk ahhoz az üzletpolitikához, amelyet korábban meghatároztunk. A többi piaci szereplőhöz mérten persze a Citibank korábban lassan növelte hitelállományát, most viszont könnyen lehet, hogy – változatlan stratégia mellett – az aktívabb hitelezők közé sorolódik majd.”

Gyuris Dániel. Az FHB Jelzálogbank Nyrt. vezérigazgatója. Erős bizalom. „Elöljáróban elmondhatom, hogy a jelzálogbankok forrásmegújítási igénye a jó lejárati összhangnak köszönhetően kevésbé érzékeny a rövid távú forráshelyzet ingadozására. A mostani helyzetre az a jellemző, hogy a forrásgyűjtési felület jellemzően a rövid lakossági betétgyűjtéssel működik a magyarországi piacon. A hazai intézményi befektetői kör – ismerve a belföldi kibocsátók stabilitását – várhatóan ismét bizalommal fordul a jelzáloglevél-kibocsátók felé. Ez még akkor is igaz lehet, amikor a nemzetközi piacon aktuálisan állami garancia mellett történik csak kibocsátás. Ugyanakkor – véleményem szerint – a most tapasztalható, lecsökkent hitelfelvételi kereslet szintjéhez igazodó források Magyarországon a bankok rendelkezésére állnak.”

Schenk Tamás. Az OTP Bank Nyrt. stratégiai igazgatója. Kérdőjelek. „A banküzem legősibb, több száz éves eleme a megtakarítások átcsoportosításában való közreműködés: a megtakarítóktól a hitelt kereső vállalkozók, fogyasztók felé. Banki forrást jelentenek a magánszemélyek és a vállalkozások megtakarításai. A kelet-európai gazdaságok fejlődési sajátossága, hogy a hitelek iránti kereslet magasabb, mint az országban képződő banki megtakarítás. Ezt a különbséget a legutóbbi időkig külföldről, intézményi befektetők által nyújtott, de végső soron külföldi magánmegtakarítóktól származó hitelfelvétellel pótolták a bankok. Az elmúlt hetekben éppen az kérdőjeleződött meg, hogy lesz-e lehetőség a jövőben is a külföldi finanszírozás ezen formájára támaszkodni a magyar gazdaság növekedését serkentő itthoni hitelezéshez.”

Fatér Gyula. A Budapest Bank igazgatótanácsának tagja. Több megtakarítás. „A bankok forrásszerzését segíti egyrészt a lakossági megtakarítások várható átalakulása, másrészt a gazdasági szűkülés miatti csökkenő finanszírozási igény is. A jelenlegi nyolcszázalékos reálkamat és a hitelszűke ugyanis véleményem szerint várhatóan megteremti a megtakarítások becsületét, és fél éven belül komoly mértékben javul a hazai lakosság megtakarítási hajlandósága. Ennek persze az is feltétele, hogy az »új pénz« megszerzéséhez kínált rövid távú betétakciók helyett a meglévő ügyfelek érzékeljék a lojalitásuk által kiérdemelt nagyobb hangsúlyt a pénzügyi szolgáltatók megtakarítási, befektetési ajánlataiban. Úgy gondolom, hogy további forrásbővülési igény esetén a tulajdonosi háttér ereje és stabilitása számít sokat.”

Országh Mihály. A K&H Bank treasury igazgatója. Aszimmetria. „A magyar bankok külső finanszírozási igényeit két tényező határozza meg, a bank teljes likviditási helyzete, illetve a bank mérlegszerkezetében meglévő devizaaszimmetria. A prudens bankok a hiteleket a lakossági és vállalati betétállományukból finanszírozzák. Amennyiben egy bank betétállománya kisebb a hitelállományánál, előfordulhat, hogy a különbséget a pénz- vagy tőkepiacról kell finanszíroznia. Ez történhet hosszú lejáratú hitelekben vagy kötvénykibocsátásokkal, amelyek stabil forrást generálnak, illetve alapesetben a bankközi határidős piacon is forrásokhoz lehet jutni, ezek a jelen piaci helyzetben nem vagy nehezen elérhetők. Emellett a legtöbb hazai bank jelenleg az anyavállalati újrafinanszírozástól függ, ekkor az anyavállalat likviditási helyzete válik meghatározóvá.”