Még egy válság

Mintha nem lenne elég nekünk az egyre súlyosbodó nemzetközi pénzügyi és reálgazdasági válság következményeinek a kezelése, sikerült mellé egy saját krízist is beszerezni. A hét végi magyar–szlovák kormányfői találkozón mindenesetre bejött a papírforma: volt közös nyilatkozat, volt egymásnak feszülés, és volt ellenzéki elégedetlenkedés az elért eredménnyel. Azt persze csak a legelrugaszkodottabb konspirációs elméletek állítják, hogy Gyurcsány Ferenc a titkosszolgálaton keresztül – mivel érdekében áll – maga is elősegíti a magyarországi szélsőjobboldal látványos megmozdulásait, az azonban tény, hogy a kormány képtelen hatékonyan fellépni az ilyen erők visszaszorításáért.

Mint ahogy az is tény, hogy a többfrontos válságmenedzselés sikerrel tereli el a közvélemény figyelmét az olyan kínos idézetekről, mint amilyenek a Zuschlag János ellen folytatott perben napvilágot látnak. Pedig a volt szocialista képviselő alapítványbiznisze eltörpül azokhoz a kétes ügyekhez képest, amelyek az autópálya-építések vagy más közbeszerzések kapcsán eddig felszínre kerültek.

Ettől függetlenül azért biztató kezdeményezések, lépések is történnek a gazdaság problémáinak a kezelésére. Ilyen mindenekelőtt a költségvetési plafontörvény ma várható parlamenti elfogadása. Ami még akkor is üdvözlendő tény, ha jóváhagyását csak az országra hirtelen ránehezedő külső nyomás tudta kikényszeríteni. GCs