Nagyobb alázattal

Sokak megítélése szerint az EU ellátásbiztonsággal és környezetvédelemmel kapcsolatos céljai ugyan tiszteletre méltóak, de egyre inkább elszakadnak a realitásoktól, pontosabban az üzleti szféra rövid és hoszszabb távú gazdasági lehetőségeitől, érdekeitől. A súlyos és egyre inkább globálissá váló pénzügyi és gazdasági válság időszakában különösnek tűnik, hogy a legújabb energiapolitikai csomag minden különösebb magyarázat és indoklás nélkül megerősíti az unió „háromszor 20-as” kívánsághalmazát. Pedig a különböző elemzőműhelyek modellszámításai egyértelműen kimutatták például, hogy a szén-dioxid-kibocsátás 20 százalékos csökkentése a korábban várható gazdasági feltételek esetében is jelentősen mérsékli az EU növekedési potenciálját, növeli az inflációt, és visszafogja a lakossági jövedelmek várható bővülését.

Melyek azok a hosszabb távon is ható változások, amelyek nem hagyhatók figyelmen kívül? Egyrészt egybehangzó vélekedések szerint a globális növekedés erőteljesen visszaesik, a fejlett országokban negatív előjelűre vált. Bár nincs egységes vélemény a gazdasági recesszió tartósságáról, a legtöbb szakértő ebben az évtizedben már nem vár érdemleges fellendülést. Másrészt a gazdasági növekedés lassulása a fogyasztás és ezen belül az energiafogyasztás visszaesését, de legalábbis az eddig várt növekedési ütem lassulását hozza. Harmadrészt a pénzügyi krízis legvalószínűbbnek tartott hatása a hitelezési lehetőségek beszűkülése, a kamatok és a kockázati felárak megugrása. A gazdasági növekedés és az energiafogyasztás bővülésének gyengülése a következő két-három évben a kőolajárakat a mostani, viszonylag alacsony, 50 dollár/hordó árszint körül tartja.

Mindez érzékenyen érinti az energiaszektor szereplőinek gazdálkodását, jövedelmük alakulását, döntően pedig a fejlesztési lehetőségeiket. Rövid távon és azonnali hatásként a tervezett beruházásokat elhalasztják, esetleg elmaradnak, a modernizáció erőteljesen lelassul. Ez a hatás önmagában is három-négy évvel késleltetheti az ellátásbiztonság növelését és a környezetvédelmi követelményeket teljesítő fejlesztések megvalósulását. Nem lehet eléggé hangsúlyozni továbbá, hogy az energiaszektor az átlagosnál jóval inkább eszköz- és beruházásigényes tevékenység, így a hitelezés drágulása, szűkülése az átlagosnál is erőteljesebb negatív hatást gyakorol az energiaszektorra. Az ellátásbiztonságot szolgáló diverzifikációs álmok keményedő pénzpiaci korlátokba ütköznek.

Megítélésem szerint az EU által ismételten megerősített célkitűzéseit szolgáló fejlesztéseket a bekövetkezett gazdasági és pénzügyi fejlemények különösen súlyosan érintik. Például a szén-dioxid-kibocsátást csökkentő, úgynevezett nem fosszilis villamosenergia-kapacitások (atom, víz, szél, nap) egységnyi beruházásigénye a fosszilis energiahordozókénak többszöröse, így ezek a fejlesztések az átlagnál jóval nagyobb mértékben drágulhatnak, illetve bizonyos részük üzletileg megvalósíthatatlanná válik.

Nem beszélve arról, hogy az 50 dollár/hordó árszinten gyökeresen módosulnak a tőke-munkaerő-energia mint termelési kombináció helyettesítési viszonyai, így például az energiatakarékossági beruházások egy jelentős része az új helyzetben gazdaságilag irreálissá válik. A megváltozott pénzügyi és gazdasági helyzetben még a korábbi gazdasági viszonyokkal és lehetőségekkel reálisan számoló energiapolitikai törekvéseket is újra kell gondolni, az EU energiapolitikai direktíváinak újraértékelése pedig az elmondottak alapján többszörösen indokolt lenne.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója