Barack Obama és Amerika világhatalmi szerepe

A Far Eastern Economic Review egyik írása megállapítja, hogy „a Wall Street megroppanása globális tektonikus mozgásokat jelez előre: kezdődik az amerikai hatalom hanyatlása”. Dmitrij Medvegyev orosz elnök a válságban annak jelét látja, hogy Amerika globális vezető szerepe a végéhez ér. Hugo Chávez venezuelai elnök szerint Peking ma inkább releváns, mint New York.

A dollár – Amerika pénzügyi hatalmának jelképe – mégis megerősödött valamelyest. Ken-neth Rogoff, a Harvard Egyetem professzora szerint a nagy felfordulás közepette ironikus, hogy válaszul külföldről egyre több pénz dől az USA-ba, mert nem tudják, hol máshol helyezzék azt el. Külföldön szemlátomást többre tartják az amerikaiak képességét a saját problémáik megoldására, mint ők maguk. Korábban az a mondás járta, hogy ha Amerika tüsszent, akkor a világ többi része náthát kap. Utóbb viszont sokan azt állították, hogy Kína és az olajállamok felemelkedésével az USA hanyatlása lekapcsolható a világról. Amint azonban az Egyesült Államok megkapta a nagy influenzát, a többiek nyomban ugyanúgy jártak, és egyre több külföldi vezetőnél változott át félelemre a káröröm. Egyre több helyen keresték azt a biztonságot, amelyet az amerikai kincstári papírok nyújtani tudnak.

A válságok idején gyakran felborul a hagyományos bölcsesség. Ez alkalommal az vált nyilvánvalóvá, hogy az amerikai gazdaság rejtett ereje továbbra is lenyűgöző. A Wall Street és a működését meghatározó szabályozási rendszer gyenge teljesítménye erősen kikezdte az amerikai gazdasági modell vonzerejét, ha azonban az USA képes feldolgozni a veszteségeket, és ha korlátozni tudja a károkat, akkor nem lesz végzetes az a csapás, amelyet el kell szenvednie. A Világgazdasági Fórum még mindig a világon a legversenyképesebbnek minősíti az amerikai gazdaságot a munkaerőpiacának rugalmassága, a felsőfokú képzés színvonala, a politikai stabilitás és az innovációval szembeni nyitottsága alapján.

A nagy kérdés az, hogy hoszszabb távon mi lesz Amerika hatalmával. Az Egyesült Államok Nemzeti Hírszerzési Tanácsa azt jósolja, hogy 2025-ig erősen csökkenni fog Amerika dominanciája, különösen a katonai erő terén. A folyamat nem is annyira az USA hanyatlásának, hanem a többiek felemelkedésének lesz köszönhető.

A hatalom mindig a kontextustól függ, eloszlása a mai világban úgy fest, mint egy háromdimenziós sakkjátszma. A legfelső táblán a katonai hatalmi struktúra nagyrészt egypólusú, és ez egy ideig valószínűleg így is marad. Az alatta lévő mezőben azonban a gazdasági hatalom eloszlása már multipólusú, itt az USA mellett Európa, Japán és Kína a főbb szereplő, míg mások jönnek fel. A legalsó táblán olyan, transznacionális viszonylatokban folyik a játszma, amelynek résztvevői bankárok, akik elektronikusan mozgatnak hatalmas – sok ország nemzeti költségvetését meghaladó – összegeket. Ugyanitt működnek terroristák és az elektronikus rendszerek szabotőrei („hackerek”). Ezen a szinten lépnek be olyan jelenségek, mint a globális járványok és a légköri felmelegedés. Ezen a legalsó szinten a hatalmi viszonyok teljesen szétszórtak, és nincs értelme egypólusosságról, sokpólusosságról vagy hegemóniáról beszélni.

A pénzügyi válság elmúltával a technológiai változások tovább viszik előre a globalizációt, ennek politikai hatása azonban eltérő lesz az államközi kapcsolatok világában és a nem állami szereplők körében. Az államközi politikai kapcsolatok szintjén Ázsia visszatérése lesz a meghatározó. Míg 1750-ben Ázsia a világnépességnek és a világtermelésnek egyaránt a háromötödét adta, ez az arány – az európai és az amerikai ipari forradalom nyomán – 1900-ig egyötödre esett. Várható azonban, hogy 2040-re a kontinens ismét elfoglalja történelmileg megszokott helyét. Kína és India felemelkedése instabilitással jár, ennek menedzseléséhez azonban példával szolgálhat az Egyesült Államoknak egy évszázaddal ezelőtti feltörése.

A nem állami tényezők felemelkedését szintén menedzselni kell, legyen szó akár a terrorizmusról, akár a globális járványokról. Azt a folyamatot, amelynek részeként az állam hatalmi pozíciói máshová tevődnek át, várhatóan nehezebb lesz menedzselni, mint az államok közötti erőviszonyok változását. Barack Obama számára a legnagyobb kihívás az lesz, hogy egyre több az olyan ügy és probléma, amely a legnagyobb hatalmú államok ellenőrzése alól is kicsúszik. Bár a hagyományos mércével szemlélve az USA mint hatalom továbbra is jól szerepel, az adott mércével azonban egyre nehezebb megragadni azt, ami ma a világpolitikában történik. Az információs forradalom és a globalizáció oly módon változtatja meg a világot, ami meggátolja Amerikát abban, hogy egyedül is el tudja érni nemzetközi céljait.

Az Egyesült Államok prosperitása szempontjából létfontosságú a nemzetközi pénzügyi stabilitás, ennek megteremtéséhez azonban mások együttműködésére is szüksége van. A globális éghajlatváltozás is érinti az élet minőségét, az USA azonban ezt sem lesz képes egyedül menedzselni. Lévén a világ legnagyobb gazdasága, Amerika vezető szerepe továbbra is kulcsfontosságú. A pénzügyi válság nyomán az ország számára nem a hanyatlás lesz a fő probléma, hanem annak felismerése, hogy a céljait a világ leghatalmasabb állama sem tudja elérni mások segítsége nélkül. Szerencsére Barack Obama ezt megérti.

Copyright: Project Syndicate, 2008

@ www.project-syndicate.org