Deficites eredmények

Ha igaza lesz Simor András jegybankelnöknek, akkor az idén – 2000 óta először – ismét a GDP három százaléka alá kerülhet az államháztartás hiánya. Ennek akár örülhetnénk is, ha feledni tudnánk az elmúlt nyolc év vargabetűjét, amelynek következtében nemcsak az eurótagságunk csúszott el jócskán, de a most ránk szakadó pénzügyi válság is kiszolgáltatottabb állapotban talált. Azt mindenesetre szögezzük le: az egyik legfontosabb maastrichti kritérium teljesítése fontos fegyvertény. De vajon mire lesz ez elég?

A deficit leszorítása idővel az államadósság csökkenő trendjében is megmutatkozik, különösen a nemrég elfogadott plafontörvény biztosítékaival. Ez önmagában nemcsak egy újabb eurófeltétel teljesítését jelenti, de a finanszírozási igény csökkenésével egy másik – jelenleg a legproblematikusabb – kritériumot, a 10 éves állampapírok hozamának csökkenését is elősegítheti. Utóbbira közvetve jótékonyan hathat a pénz-piaci stabilitás kényszere miatt magasan tartott jegybanki alapkamat is, amely a megváltozott külső környezetben az inflációt is gyorsan leszoríthatja – talán még túlságosan is. Mindezek következtében a 2013-as euróátvétel feltételeinek teljesítése 2012-re egyáltalán nem tűnik vágyálomnak, az övezet előszobájának tartott ERM II árfolyam-mechanizmusba pedig már akár jövőre is beléphetünk.

A mostani pénzügyi viharok ékes bizonyítékát adják annak, milyen hatalmas előnyökkel járhat az eurótagság. Ez azonban nem feledtetheti, hogy egy mesterségesen kikényszerített, a reálkonvergenciát figyelmen kívül hagyó csatlakozás komoly áldozatokkal járhat a belépés előtt és után is.

A magyar gazdaság ciklusainak harmonizálása, versenyképességének erősítése és potenciális növekedési rátájának emelése legalább olyan fontos feladat lenne, mint a nominális feltételek teljesítése. Különben a kiizzadt deficitcsökkentés és a közös fizetőeszköz mit sem ér.