Egy rendes, egy rendkívüli

Szinte „menetrendszerűen” lepte meg ismét a piacokat az MNB tegnap. Két héttel ezelőtt még a mérséklés ténye okozott meglepetést, ezúttal pedig az, hogy – bár a további kamatcsökkentésre már mindenki számított – az újabb

50 bázispontos vágásra még a december 22-i kamatmeghatározó ülés előtt került sor. A legfontosabb kérdés most az, hogyan sikerül kijönnie a jegybanknak az október végi soron kívüli kamatemelésből a leggyorsabban anélkül, hogy a hitelességét kockára tenné.

Azt a jegybank is látja, hogy a reálgazdaságnak mindenre van pillanatnyilag szüksége, csak ilyen magas kamatszintre nem. Nem sodorhatja ugyanakkor veszélybe a hazai pénzpiacot sem, mert még túl élénk a legutóbbi forint elleni támadás emléke. Mindenképpen el kell kerülnie emiatt a kapkodás látszatát a jegybanknak, ami nem könnyű ennyi rendkívüli kamatdöntés közepette. Úgy tűnik azonban, hogy a befektetők jól fogadják a legutóbb történteket, ez egyrészt bizakodásra ad okot az MNB hitelességével kapcsolatban, másrészt visszaigazolja azt, amivel a jegybankelnök indokolta a lépést. A pénzpiacok tényleg megnyugodni látszanak, és kezdenek „leszállni rólunk” a vészmadarak.

A nyugat-európai rátákkal összevetve még így is nagyon magas maradt a kamatfelárunk, vagyis van még terük a csökkentéseknek. Még néhány hete azt gondolták a szakértők, hogy a 3 százalékpontos kamattöbbletet – amely az októberi rendkívüli emelésből adódott – legkorábban a jövő év végére tudja ledolgozni a jegybank, most viszont valószínűleg ennél ütemesebb kamatcsökkentést áraznak majd be a piacok.

Lehet könnyelműséggel vádolni a monetáris tanácsot, mondván, rángatja össze-vissza a kamatot, úgyis csak utólag derül ki, kinek volt igaza. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a jegybank mozgástere továbbra is meglehetősen szűk. A politika részéről ránehezedő állandó nyomás pedig egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetét.