Kettős szerepek

Az év vége felé egyre nyilvánvalóbb jelek utalnak arra, hogy a magyar politikai elit tagjai kettős szerepet játszanak: az egyik a nyilvánosságnak szól, a másikról csak ritkán kapunk hírt. A két kisebbik parlamenti párt „ellenzéki-kormánypárti” skizofréniájáról már számos elemzés született, a kétarcúság azonban az MSZP és a Fidesz esetében is megfigyelhető.

Kifelé a két nagy párt egymás kérlelhetetlen ellenfele, jóllehet a miniszterelnök időről időre igyekszik felmutatni tárgyalási készségét. Aztán vannak olyan ügyek, amelyekben hirtelen egyetértés támad. Ilyen volt például a szinte egyhangúlag elfogadott banktámogató csomag, amelynek parlamenti vitájáról – miként lehet azt elfogadhatóbbá tenni a bankok számára – akár az egy évvel korábbi lex Mol története is felidéződhet.

A parlamenti képviselők költségtérítésének furcsa megadóztatása, vagy az offshore cégekbe mentett vagyonok hazacsalogatása mellett a legutóbb Veres János módosító előterjesztése talált ellenzéki támogatásra. A széles publikum előtt a feketegazdaság ellen kardot rántó pénzügyminiszter ugyanis mentesíteni javasolta az ajándékozási illeték alól a társaságoknak nyújtott tagi kölcsönök elengedését, ami tipikusan az adóelkerülőknek kedvez. Csupán néhány honatya szavazott ellene.

Minden ellenkező látszat ellenére van tehát együttműködési készség az eliten belül. Csak nem mindig ott, ahol kellene. GCs