A gázkorlátozás hibái

A jelenlegi korlátozási rendszerrel az ipari fogyasztók szempontjából több probléma is van. Ezek abból adódhatnak, hogy a napokban bekövetkezett helyzetig senki sem gondolta, hogy II-es, sőt, annál magasabb fokozatú korlátozás is előfordulhat. Gondot okoz, hogy egy adott kategóriába tartozó fogyasztás korlátozásában nincsenek fokozatok. A gázfelhasználás teljes leállítása mellett a fogyasztónak nincs módja temperáló fűtésre, a leállásra adott 4-8 óra pedig nem elég nagyobb csarnokok és komplexebb technológiák szakszerű, újraindítható konzerválására. Meg kellene vizsgálni a fokozatos (például először 50 százalékos) korlátozást is, hiszen adott helyzetben annyi is elég lehet, és semmiképpen sem elfogadható, hogy állagmegóvásra ne maradjon egy 10-15 százalékos gázkontingens.

Egy III-as fokozatú korlátozás jelenleg szinte a teljes ipar leállítását jelenti. A leállítás és az újraindítás egyszeri költsége egy Videoton méretű gyárcsoport esetében 100-200 millió forintos költséget is jelenthet, de egy kisebb, 500-1000 négyzetméteres gyártócsarnokkal rendelkező cég sem úszná meg 2-5 millió alatt. A teljes nemzetgazdaság szintjén ez csillagászati veszteséget okoz. Ehhez jön még hozzá a leállásból származó ipari termeléskiesés, ez önmagában körülbelül napi 0,1 százalék GDP-kiesést jelent. A rendszer további hibája, hogy miközben III-as korlátozásnál a teljes magyar ipar leáll, a nyilvános szórakozóhelyek, bevásárlóközpontok, sportlétesítmények – IV-es kategóriájúak lévén – továbbra is korlátozás nélkül üzemelhetnek.

Egy jó korlátozási rendszernek el kellene különítenie a szolgáltatásokon belül azt a kört, amely az ország alapvető működőképességéhez szükséges, attól, amely nélkülözhető. Utóbbit az ipart megelőzően kellene korlátozni, ott is ügyelve az állagmegóvásra. Egy másik kategória az oktatási intézmények köre, ahol a számos szünet miatt a teljes oktatási program mozgatható, eltolható, sőt, a fokozott fűtést igénylő téli időszakban a szünet még költségmegtakarítással is jár.

A rendszer hiányossága még, hogy nem motivál eléggé az önkorlátozásra, a meglévő helyi alternatívák használatára és ilyenek kiépítésére. Érzékelhető, hogy az emberekben megvan a késztetés arra, hogy ilyen súlyos helyzetben közreműködjenek a megoldásban.

Az elmúlt napok azt mutatják, hogy a problémát a hatóságok is érzékelték. A III-as kategóriát két csoportra osztották, és egyes II-es kategóriájú cégek számára – az előírásokkal tulajdonképpen ellentétben, de a józan ész szerint indokoltan – lehetővé tették a további, legalábbis részleges gázszolgáltatást.

E gondolatok a gázkorlátozási rendszer kapcsán születtek, de a koncepció valószínűleg ugyanúgy alkalmazható a teljes energiarendszerre is. Nem kizárt ugyanis olyan helyzet, amikor a villamosenergia-rendszer kapacitása csökken.

Az elmúlt napok történései és a sokkal sérülékenyebbé vált energiarendszer indokolttá teszik a gázkorlátozási rendszer felülvizsgálatát, az elmúlt években bekövetkezett technológiai fejlődés pedig, amely a rendszer irányításában vagy a nagyfogyasztók ellenőrizhetőségében, szabályozhatóságában bekövetkezett, lehetővé is teszi azt.

Egy ideálisabb gáz- és villamosenergia-korlátozási rendszer a mai globális világban versenyképességi kérdés is. Ez a helyzet a multinacionális vállalatok számára exponálta az energiaellátási problémát, rávilágított a hiányosságokra. A tartós megoldás halaszthatatlan, nemcsak Magyarország, de az egész régió versenyképessége szempontjából is. Ha az ország a jelenlegi rendszert fenntartja, és a lakossági szolgáltatásokat indokolatlanul preferálja a nemzetgazdaság gerincét adó iparral szemben, akkor ezzel egy újabb, kiküszöbölhető kockázati tényezővel nyújtja meg az itteni termelés ellen szóló érvek sorát.

A szerző a Videoton Holding Zrt. vezérigazgatója