Bajnai: Ne legyen illúziónk, még befelé megyünk a válságba

- A tavaly ősszel hozzánk is elérkezett nemzetközi válság kezelésére meghozott intézkedéseiket felülírhatja az élet, azaz a mostani gázmizéria. Még jobban zsugorodhat a gazdaság, még inkább nőhet a munkanélküliség... Van-e gázválságkezelő csomagja a kormánynak?

- Van. A magyar kormány stratégiai értelemben is felkészült egy ilyen helyzetre, más országokkal szemben mi új tározókat építettünk, a meglévőket feltöltöttük. De egy-két napos kiesés még nem a világvége. Ez mindenképpen arra hívja fel a figyelmet, hogy az energiafüggőségünket csökkenteni kell, energiagazdálkodásunkat, energiahatékonyságunkat pedig még tovább javítani szükséges.

- Beleértve a Nabucco és a Déli Áramlat ügyét is?

- Mind a két projekt a függőség csökkentéséről szól, s mind a kettőt egymással párhuzamosan csinálni, ha muszáj, hát erőltetni kell. Ahogy eddig is tettük.

- Térjünk vissza az „eredendő” válságra. Egy sor intézkedést, konstrukciót jelentettek be, igen gyorsan, s szinte követhetetlenül.

- Gyorsan, de nem átgondolatlanul léptünk: ezeknek az intézkedéseknek megvan a logikus szerkezetük. Azon a három fő területen próbálunk egyfajta párhuzamos védelmet biztosítani, ahol a válság a legerősebben ütheti meg a hazai gazdaságot: a hitelek elapadása, a piac beszűkülése és a munkahelyek megszűnése ellen hatnak ezek az intézkedések. A legsürgetőbb a hitelezés kérdése volt, itt is léptünk a leggyorsabban. A bankokkal konzultálva dolgoztuk ki a legfontosabb konstrukciókat, amelyek köre folyamatosan bővül. Összességében 1400 milliárd forintos finanszírozási csomagot állítottunk össze 2009–10-re, ebből mintegy 900 milliárd a vissza nem térítendő támogatás s 500 milliárd a különféle hitel- és garanciatípusú finanszírozás. Ezeket a gazdasági csúcson hirdettük meg, azóta az összeg tovább nőtt.

- Kicsit részletesebben, ha lehet.

- Tavaly októberben kedvezőbbé tettük az Új Magyarország mikrohitel feltételeit, amelynél 10 millió forintot is lehet igényelni, akár 10 évre, november óta pedig már 250 bankfiókban elérhető. Ezentúl ma szintén 250 bankfiókban elérhető az Új Magyarország hitelgarancia, amellyel maximum 100 millió forintos vállalkozói hitelre 80 százalékos garanciát vállal a kormány a vállalkozók helyett. December közepétől igényelhető több hitelintézetben egy összesen 50 milliárd forint keretű, 8 százalék körüli kamatú beruházási kölcsön. Egyébként a mikrohitelt már több mint 900-an, a hitelgaranciát két hónap alatt húszan igényelték. Ezek a számok az idén a sokszorosukra növekednek. S léptünk a forgóeszközhitel terén is: megdupláztuk a Széchenyi-kártya kamattámogatását.

- Van-e még a tarsolyukban más is?

- Jelenleg egy újabb konstrukción dolgozunk: heteken belül elérhetővé szeretnénk tenni egy forgóeszközhitelt, 12 százalék körüli kamatplafonnal a vállalkozások számára. Januártól 450 milliárd forinttal emelkedett a Garantiqa Hitelgarancia Zrt. által kihelyezhető egyedi hitelgaranciák kerete, ez a bankok hitelezési hajlandóságát hivatott helyreállítani.

- Mit tudnak mindezzel elérni?

- Legyünk reálisak: minden erőfeszítésünkkel is csak enyhíteni tudunk a helyzeten, amely még egy ideig mindenképpen rosszabb lesz, mielőtt jobbra fordulna. Ma a világban húsz százalékkal kevesebb a forrás, a maradék nyolcvan százalékot pedig nehezebben adják oda a bankok. A pénzpiacokat hosszú távon a mohóság és a félelem egyensúlya vezérli. Míg az utóbbi években a mohóság, most a félelem irányában leng ki az inga szélsőséges mértékben. A pánik csak lassan fog oldódni, és ezt mindannyian megszenvedjük.

- És mi a helyzet a piacokkal és a munkahelyekkel?

- Senkinek ne legyenek illúziói: a reálgazdaság terén még bőven befele megyünk a válságba. A következő fél év egyre romló körülményeket hoz. Az igazi kockázat azonban az, ha a nagy beszállítói, ellátói vagy foglalkoztatási rendszerek esnek szét, mert ezeknek sok évbe kerülhet az újjáépítése. A kormány legfontosabb feladata, hogy ezt próbálja megakadályozni, miközben küzdeni kell a lehető legtöbb munkahely megtartásáért.

- Vannak-e számításaik arra, hogy mit hoz a következő fél év?

- Vannak számítások, de ezeknek nagyon nagy a bizonytalansága. Mivel Magyarországon a termelésben az export a meghatározó, rengeteg minden függ a külföldi piacaink tőlünk független alakulásától. A legfontosabb partnereink jelenleg recesszióban vannak, ez mind az exportunkban, mind a hazai foglalkoztatásban érezteti hatását. Esnek a külföldi megrendelések, így itthon csökken a termelés és nő a munkanélküliség. Rendkívül nehéz állami eszközökkel közvetlenül hatni ezekre a folyamatokra. Nekünk most azért kell mindent megtennünk, hogy ne szűnjön meg munkahely azért, mert egy ma is piaccal rendelkező cég nem jut finanszírozáshoz, vagy azért, mert esetleg átmenetileg nem talál piacot amúgy versenyképes termékének.

- Ez döntően külpiaci kérdés, mi a helyzet a hazai keresletélénkítéssel?

- Erről (is) szól a második csoportba sorolható kormányzati intézkedések köre. Egy kétezer milliárd forintos keresletélénkítő csomagot állítunk össze, ez döntően építőipari beruházásokból áll. Közülük már most 1200 milliárd forintnyi uniós beruházás megtalálható internetes keresőnkön, az építésügyi piactéren, ezekhez a vállalkozások kivitelezőként, alvállalkozóként csatlakozhatnak.

- Ezt miből tudják finanszírozni? Hiszen alapvetés, hogy a költségvetési hiány nálunk nem növelhető.

- Szerencse a bajban, hogy mi nem a saját költségvetési hiányunk terhére élénkítünk, nem is tehetnénk, hanem az uniós források fejlesztéspolitikai célú felhasználásával, átcsoportosításával. Magyarország volt az első, amely tavaly októberben kimondta: az EU kohéziós alapjai valójában aktív gazdaságpolitikai eszközök is, és így hatékonyan használhatók válságkezelésre. Ebből a szempontból is jó hír, hogy a mi fejlesztési programunk gyorsabban haladt az elmúlt két évben, és akkor ér a beruházási szakaszba, amikor válság van. Kreatívan és gyorsan átalakítva a rendelkezésre álló eszközöket, az uniós pénzekből tudunk a vállalkozásoknak támogatást, munkahelymegtartó forrásokat, munkát, megrendelést biztosítani. Persze hamis reményeket sem szeretnék kelteni. Nem arról van szó, hogy a válságot ezáltal meg tudjuk úszni, legfeljebb gyorsabb lehet a kilábalás.

- Mennyire partner ezekben a törekvésekben az EU?

- A magyar kormány javaslataiból Brüsszel már többet elfogadott. Kezdeményezésünkre megduplázta a vállalkozásoknak adható állami támogatás összegét. Magyar kezdeményezés volt a fejlesztési tervek soron kívüli átalakításának lehetősége, az is, hogy a pályázatoknál a bérköltségek csökkentése érdekében legyen lehetőség járuléktámogatás nyújtására is, ha a kedvezményezettek cserébe többletfoglalkoztatást vállalnak, ennek elfogadtatásáért azonban még küzdenünk kell Brüszszelben. Másokkal együtt sürgettük a nagyprojektek jóváhagyásának felgyorsítását. Az első kedvező döntés a debreceni villamosfejlesztés esetében közvetlenül karácsony előtt már megszületett, s arra számítunk, hogy ezt hamarosan újabbak követik. Eddig Magyarország nyújtotta be a legtöbb, tizennyolc nagyprojektet uniós jóváhagyásra, vagyis tizennyolc jelentős beruházás kivitelezése indulhat el, amint megérkezik Brüsszelből a zöld jelzés.

- Vannak-e számítások arra, hogy a fejlesztési tervek milyen mértékben tudnak hozzájárulni a GDP növekedéséhez?

- Voltak ilyen számítások, de azok egészen más növekedési és globális pályára épültek. Most azonban még a következő három hónapra sem tudjuk sehol megmondani, hogy mi lesz. Ezért egyszerűen a helyes dolgot kell csinálni, következetesen. Az I. Nemzeti fejlesztési terv esetében már 677 milliárd forint kifizetésénél tartunk, vagyis minden előzetes borúlátó vélemény dacára százszázalékos a teljesítményünk az uniós források hasznosításában. A két éve indult Új Magyarország fejlesztési terv projektjeire 2008 végéig további több mint 200 milliárd forintot fizettünk ki. Miközben magam is osztom azt a véleményt, hogy haladhatnánk gyorsabban, azért külföldön elismerik, hogy ezzel a teljesítménnyel az elsők között vagyunk az EU-ban.

- Ugyanakkor versenyképességben már a válság előtt is jócskán lemaradóban voltunk térségbeli vetélytársainktól. A krízis lecsengése után mi lesz?

- Ez a válság Magyarországon mindenkinek világosan megüzente: nem lehet hosszú távon szembemenni az ésszerűséggel. Az állami osztogatásban érdekelt csoportok kegyeiért folyó populista politikai verseny, a mindent maga alá gyűrő pártpolitikai versengés eredményeként Magyarország az elmúlt nyolc évben egyre nagyobb mértékben elmarad attól a lehetséges növekedési pályától, amit befuthatna. Épp ezért még ha a rövid távú válságkezelési lépéseink sikeresek is, azonnal beleütközünk azokba a korlátokba, amelyek eddig is bedeszkázták az eget Magyarország számára. Ezért a válságkezeléssel párhuzamosan végre meg kell lépnünk a lényeges szerkezeti átalakításokat. Azonnal lépnünk kell, mert a sikeres októberi mentőakcióval valójában csak időt és lehetőséget nyertünk arra, hogy a 2006-ban elkezdett rendrakást végigcsináljuk. Lehetőséget arra, hogy mi magunk formálhassuk a jövőnket, és ne külső gazdasági kényszereknek kelljen engedelmeskednünk, mert az pokolian fájdalmas lenne. Ezzel a bő egyéves haladékkal élnünk kell, mert a válság hamarosan visszatér azokhoz, akik nem értették meg az üzenetét.

- Van-e elegendő elszántság és megfelelő támogatottság a kisebbségi kormányzásban reformlépésekre?

- Józan ésszel senki nem gondolhatja, hogy ezt a válságot kibekkeléssel meg lehet úszni. E lépések között mindenképpen első az újraelosztási rendszer átalakítása. Elsődlegesen az adó-, szociális és foglalkoztatási kérdésekre gondolok. És ha már a torz érdekeltségi viszonyoknál tartunk: a tavaly május óta a parlament asztalán heverő pártfinanszírozási törvény elfogadása is sokat javítana az ország versenyképességén és megítélésén. Ezekhez a változásokhoz kell szövetségeseket keresnie a kormánynak, és nemcsak a politika időnként bennfentes érdekektől motivált világában, hanem a fejlődésben és a modernizációban érdekelt társadalmi csoportok között is. Az idei év ebből a szempontból is meghatározó jelentőségű lesz.