Moralizálók kora

Nagy kereslet lesz az új évben a moralizálásra, és kiváló alkalmak lesznek a gazdasági válság erkölcsi vonatkozásain való merengésre. Ezt ismerte fel Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnök is, aki lapértesülések szerint Tony Blair volt brit kormányfővel közösen akar Párizsba hívni néhány Nobel-díjas közgazdászt, hogy együtt próbálják újból megkeresni egy konferencia keretében a kapitalizmus elveszettnek látszó etikai alapjait.

Most ne mosolyogjunk azon, hogy éppen az a Sarkozy tetszeleg a kapitalizmus erkölcsi megújítójának szerepében, aki semmi kivetnivalót nem talált abban, amikor elnökké választása után Vincent Bolloré francia üzletember jachtján pihente ki a kampány fáradalmait. Elvégre komoly igazság van abban, amit a párizsi konferencia szervezője, Éric Besson úgy fogalmazott meg, hogy a kapitalizmus értékrendje megingott, és az emberek csak akkor fogadják el a kirívó vagyoni különbségeket, ha úgy érzik, a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak.

Angela Merkel német kancellár is hasonló húrokat pengetett újévi beszédében, amikor arról szólt, hogy a jelenlegi gazdasági válság egyúttal esélyt is jelent a nagyobb átláthatóság és az erősebb ellenőrzés megteremtésére. Többen ismét elővették a devizaügyletek megadóztatásának ötletét, az úgynevezett Tobin-adót is, mint ami a fent említett igények mindegyikének megfelelhet, s emellett még jelentős bevételt is generálhat. UGy