Pelikán háza

Miközben jelenleg minden tekintet a költségvetésre, illetve az idei hiánycél teljesítésére szegeződik, kissé háttérbe szorul két legalább ilyen fontos mutató: a foglalkoztatás és a növekedés. Ez persze nem véletlen, hiszen az állam finanszírozását most egyedül biztosítani képes IMF-hitel deficitfeltételeit mindenképpen teljesíteni kell. De az adósságspirál elkerüléséhez, a leszakadás megállításához mindez nem elég.

Ebből a szempontból akár biztatónak is tekinthetnénk Gyurcsány Ferenc kijelentését, aki szerint félreértés azt gondolni, hogy a nemzetközi recesszió kezelése költségvetési probléma. A miniszterelnök szerint további átfogó intézkedésekre van szükség, amelyek ösztönzik a munkavállalást és a beruházásokat. Részben hasonló céllal születtek az eddig bejelentett munkahelymegőrző, likviditásbővítő csomagok, pályázatok.

De hogy néz ki mindez a gyakorlatban? A foglalkoztatás gerincét adó kis- és középvállalkozások arra panaszkodnak, hogy hozzájuk nem jutnak el ezek a támogatások, igénybevételük bonyolult. Ráadásul a feketegazdaság elleni harc jegyében olyan nyomás nehezedik rájuk – készpénzfizetési korlátozás, fokozott adóellenőrzések –, amelyek már a működőképességüket veszélyeztetik az amúgy is recessziós környezetben.

Újra és újra ugyanoda lyukadunk ki: a szürkegazdaságban túlélésre berendezkedett kkv-kat nem alattvalóként kellene kezelni, akiket büntet és jutalmaz az állam, hanem hagyni kell őket dolgozni és munkahelyeket teremteni. Ehhez radikálisan csökkenteni kell a terheiket és az őket gúzsba kötő szabályozást. Ehhez pedig mérsékelni kell a szociális és jóléti kiadásokat, a bürokráciát, az állami támogatásokat és a korrupciót.

Különben – a Tanú című film Virág elvtársával szólva – hamarosan a magyar gazdaságra is elmondhatjuk: „Ez már porig égett, erről kár lenne vitát nyitni, de nem gondolja az elvtárs, hogy egy kicsit elkésett az oltással?”