Külkereskedelmi doktorokat az exportképes kkv-khoz

Napjaink gazdasági-pénzügyi válsága egyes iparágaknál eddig sohasem tapasztalt mértékű termelés-visszaesést okozott a fejlett és a fejlődő országokban egyaránt.

A legnagyobb veszteségek – a bankokat leszámítva – a globális termelési és értékesítési hálózattal rendelkező multinacionális cégeknél keletkeztek. Csődközeli helyzetben van számos gépkocsigyártó és tartós fogyasztási cikkeket előállító óriásvállalat, s még olyan – évtizedek óta sikeres – cégek is létszámleépítésre kényszerültek, mint a finn Nokia.

Az EU27-re vonatkozó statisztikai adatok, előrejelzések arra utalnak, hogy az ipari termelés vagy a GDP visszaesésének mértéke jellemzően azokban az uniós tagországokban nagyobb, amelyeknek relatíve kicsi a belső piacuk, s ahol a jövedelem jelentős hányada exportból származik. Közismert, hogy Magyarország is ezen államok csoportjába tartozik. A magyar kivitel első negyedévi 25 százalékos zuhanása drámainak nevezhető, s minden bizonnyal hozzájárul majd a 2009-es GDP – uniós átlagot messze meghaladó – csökkenéséhez.

A rossz exportadatok egyben rávilágítanak a magyar gazdaság duális szerkezetéből adódó veszélyekre is. A multinacionális nagyvállalatok súlya a kivitelünkben olyan magas szintre emelkedett, hogy az már a nemzetgazdaság egészére komoly kockázatot jelent. A húsz legnagyobb exportbevételt hozó cég közül csak kettő van magyar vezetés alatt (Mol, Richter), a többi külföldi tulajdonú és irányítású vállalkozás. E húsz cég 2007-ben a teljes kivitel 48 százalékát adta, miközben a foglalkoztatottak mindössze 2,5 százalékát (88 ezer fő) alkalmazta. Ha a multinacionálisok közül néhány exportorientált társaság úgy dönt (és ez reális veszély), hogy más országba helyezi át termelését, a magyar külkereskedelmi mérleg rövid időn belül súlyosan deficitessé válik. A multinacionálisoktól való gazdasági függőség ismert a külföldi befektetők előtt, akik általában megpróbálják kihasználni e gyenge pontot.

De mi van a másik oldalon? Közel 800 ezer, döntően hazai tulajdonú mikro-, kis- és középvállalkozás, amely a nem közalkalmazott munkavállalók háromnegyedét foglalkoztatja (2006-ban 75,6 százalékát, 2,3 millió főt), s a GDP több mint felét (53,4 százalékát) termeli. E vállalkozói kör a nemzetgazdaság teljes kivitelének azonban alig 20 százalékát adja, ez arra utal, hogy döntő hányaduk életképessége, versenyképessége csak a határokon belül értelmezhető. Megdöbbentő tény, hogy a bejegyzett kkv-k mindössze 2-3 százaléka (15-25 ezer vállalkozás) képes számottevő értéktermelésre, és alig ötezerre becsülhető azok száma, amelyek képesek lennének közvetlenül és rendszeresen is megjelenni az exportpiacokon.

Bár a rendszerváltást követő valamennyi kormány igyekezett kiemelt kérdésként kezelni a kkv-k helyzetét, gazdasági marginalizálódásukat eddig nem sikerült megállítani. Többek között azért nem, mert a magyar államigazgatásban, de a banki gyakorlatban is az anyagi-pénzügyi szemlélet abszolutizált, a humánfaktor erősen negligált. A kkv-k nagy hányada ugyanis súlyos vállalatirányítási deficittel bír (jogi, közgazdasági, pénzügyi és marketingismeretek hiánya, gyatra nyelvtudás stb.), ez sokszor nagyobb gátja a fejlődésnek, a külpiacra jutásnak, mint a gyakran hangoztatott tőkehiány.

Az államigazgatásnak és a politikusoknak is fel kellene végre ismerniük, hogy a magyar tulajdonú kkv-k fejlesztése, megkülönböztetett segítése gazdasági és egyben társadalmi érdek. Különösen igaz ez az innovatív, külpiaci megmérettetésre is képes vállalkozásokra. Megerősítésük, versenyképessé tételük legyen gazdaságpolitikai prioritás. Az állam e célnak alárendelten alakítsa ki támogatási, illetve pályázati rendszerét, és ide csoportosítsa át a rendelkezésre álló EU-pénzeket is. Ez azonban csak szükséges, de nem elégséges lépés.

A Magyar Külgazdasági Szövetség már évek óta szorgalmazza a kkv-k külgazdasági versenyképességének erősítése céljából a vállalatirányítási deficittől szenvedő cégeink problémáinak átfogó kezelését. Javaslataink középpontjában olyan, a vállalatok tevékenységébe integrálódó szakmai és külkereskedelmi tapasztalattal rendelkező szakemberek állnának, akik komplex, gyakorlati segítséget adnának az ITD Hungary által kiválasztott cégeknek. Ez a kezdeményezés a Magyar Főnix program, amely azon kis- és középvállalkozásoknak nyújtana egyfajta „coaching” támogatást, amelyek növekedésükhöz állami vagy uniós támogatást igényelnek, és/vagy olyan technológiai-innovációs képességeik, termékeik vannak, amelyek magukban hordozzák a külpiacra jutás lehetőségét.

Ez a „külkereskedelmi doktor” hálózat az ITD Hungary felügyelete mellett működhetne, szigorúan érdekeltségi alapon (sikerdíjért konkrét, realizált teljesítmény esetén). A hálózat a működését a továbbiakban olyan szervezeti formában folytatná, amelynek tevékenységi középpontjában az intézményes és személyes jelenlét révén a kkv lehetőségeire szabott exportközvetítés, marketingszolgáltatás, pénzügyi közvetítés (hitel és kockázati tőke) együtt jelenik meg. Ez a megközelítés nagyban hasonlítható a japán általános kereskedőházak (sogo-shoshák) szakmai tudás bázisán szervezett tevékenységéhez. A hasonlóság abban is fennáll, hogy a sogo-shoshák a számukra fontos külpiacokon saját képviseleteket tartanak fenn, és az azok által begyűjtött gazdasági és politikai információkat üzleti tevékenységükben közvetlenül hasznosítják. Ennek mintájára a magyar külpiaci képviseletek tevékenysége is jól integrálható lenne a fenti intézményi rendszerbe.

Ez irányú javaslatainkat az ügyben illetékes kormányzati szervek vezető tisztségviselői eddig elutasították. Úgy véljük, érdemes lenne változtatni e merev magatartáson, mert biztosak vagyunk abban, hogy a kkv-k külpiaci jelenlétének dinamizálása hatékonyan hozzájárulhat a mai súlyos recesszióból való mielőbbi kilábaláshoz.

A szerző a Magyar Külgazdasági Szövetség társelnöke