A harmadik erő

Eredeti rendeltetése ellenére most már bizonyos, hogy a június 7-i európai parlamenti választás alapvetően a belpolitikáról szól majd. A korántsem meglepő tény felett lehet ugyan keseregni, mégis célszerűbb talán megvizsgálni lehetséges következményeit. És nem is azt, hogy a Fidesz esetleges földcsuszamlásszerű győzelme eredményezhet-e előre hozott országgyűlési választásokat – bár kétségkívül ez is izgalmas téma –, hanem hogy ki lehet a harmadik erő a két meghatározó párt mellett.

A két kisebb parlamenti párt mindegyike hitelességi problémákkal küzd. A SZDSZ-től a kormányzati teljesítménye miatt fordultak el sokan: hol elvtelennek, hol doktrínernek bizonyult. Korábbi cikcakkjaival és botrányaival az MDF sem tudta elég hihetően végrehajtani a neokonzervatív fordulatot. Összefogásukban lenne logika, Magyar Bálint SZDSZ-es politikus javaslata a két „nem osztogató” párt szövetségére azonban nem reális.

Sokaknak ígéretesnek tűnik viszont a Lehet Más a Politika (LMP) ringbe szállása, amelynek erénye egyben a hátránya is: egyelőre nem tűnik többnek egy jó szándékú, ámde világképében túlságosan heterogén civil kezdeményezésnél.

Annál markánsabb viszont a Jobbik arculata. A Fidesznek komoly fejtörést okozó, az MSZP kampányának viszont muní-ciót adó alakulat még a két nagy párt populizmusát is túlszárnyalja. Márpedig úgy tűnik, most ez lehet a nyerő formula a harmadik erő pozíciójának a megkaparintására. GCs