Aphrodité és a modern kor kalózai

A görög mitológia szerint Ciprus partjainál emelkedett ki a habokból Aphrodité, a szépség és a szerelem istennője, és amerre járt, szebbnél szebb növények keltek ki a földből a lába nyomán. Nemcsak az évente odalátogató 2,4 millió turista szemében számít azonban vonzó célpontnak a Földközi-tenger harmadik legnagyobb szigete: mára az egyik legnépszerűbb alacsony adózású pénzügyi központtá nőtte ki magát.

Ciprus csak 1960-ban nyerte el függetlenségét az Egyesült Királyságtól, s más volt brit gyarmatokhoz hasonlóan az alacsony adókat és a diszkréciót kedvelő üzletemberek kedvenc terepévé vált (lásd keretes írásunkat). Földrajzi elhelyezkedése, a kereskedelmi tranzitban betöltött szerepe ideális hellyé tette olyan titkos tranzakciók számára, mint például az arab és izraeli felek között megkötött üzletek, de a kábítószercsempészek is hamar felfedezték infrastrukturális adottságait.

Az igazi felvirágzás azonban csak később jött a sziget 800 ezer lakosa számára, akik közül a 20 százalékot kitevő török kisebbség a Törökország által 1974-ben megszállt és csak általa elismert északi, egyharmadnyi területen él. 1976-tól kezdődően ugyanis a görög többséget irányító nicosiai vezetés rendkívül nagyvonalú kedvezményeket kezdett kínálni az ott megtelepülő vállalatoknak. Azok jöttek is tízezrével, kihasználva például az offshore cégekre érvényes 4,25 százalékos társaságiadó-kulcsot. A 90-es évektől kezdődően különösen a Közép- és Kelet-Európában aktív befektetők körében lett népszerű Ciprus, de a névtelenséget kihasználva megjelentek a délszláv háború pénzmosói és az orosz maffia is. Utóbbiakat nyilván a vízummentesség is vonzotta.

A nagy változást az ország kilátásba helyezett EU-tagsága jelentette. 2000 júniusában a fejlett országokat tömörítő OECD pénzügyi akciócsoportja megfenyegette Nicosiát, hogy felveszi a pénzmosást támogató, nem együttműködő területek listájára, és Brüsszel szintén a csatlakozás feltételéül szabta a változást. Tény, hogy 2003. január 1-jétől az újonnan alapított offshore cégek társaságiadó-kulcsát 10 százalékra emelték (miközben a belföldi vállalatokét 20-25 százalékról ugyancsak 10-re csökkentették), a már működők viszont 2005-ig még 4,25 százalékkal adózhattak.

Ciprus 2004-es belépése az unióba, illetve 2008-as csatlakozása az euróövezethez tovább javított az ország imázsán, csakúgy, mint a mára mintegy negyven országra kiterjedő, a kettős adóztatást elkerülő egyezmények. Utóbbiak azért is fontosak, mert az OECD szerint – amelynek Ciprus egyébként nem tagja – egy ország akkor tartja be „lényegileg” a nemzetközi adózási szabványokat, ha legalább 12 ilyen megállapodást kötött fontos partnerekkel.

A magasabb adókulcs mellett egyébként épp ezeknek az egyezményeknek egy fontos kitétele miatt nem lehet Ciprust más adóparadicsomokhoz hasonlítani. Bár a szigetországban könnyű eltitkolni a tényleges cégtulajdonos kilétét (amely akár lehet például egy belize-i cég is) helyi illetőségű „névleges” vezetőkkel, tény, hogy az ilyen nemzetközi szerződésekben szerepel az információk kötelező átadása a két ország adóhatósága között. Érdemes megjegyezni azonban azt is, hogy az OECD modellszerződése tiltja az úgynevezett adathalászatot, tehát csak konkrét vizsgálatban, konkrét szereplőről és részletes indoklással lehet kérni a személyes titkok feloldását a másik ország hatóságától.

A folyamatos engedmények ellenére Ciprus továbbra is kedvelt célpont tudott maradni az adóoptimalizáló magánszemélyek és holdingok számára. Az Európai Unióban a legalacsonyabbnak számító társaságiadó-kulcs mellett komoly vonzerő például az uniós áfaszám lehetősége, ennek révén nemzetközi kereskedelmi tranzakcióknál késleltetni lehet az áfafizetést. A veszteségek korlátozás nélkül elhatárolhatók, sőt, egy csoporton belül is lehet velük csökkenteni a másik érdekeltség nyereségét. Ennél is fontosabb talán az osztalékfizetésre, árfolyamnyereségre, vállalati összeolvadásokra, részesedéscserékre vonatkozó adómentesség. A ciprusi közvetítő cég beiktatása különösen hasznos lehet külkereskedelmi ügyleteknél, ingatlan- vagy cégeladásoknál, illetve projektfinanszírozásban.

Látható tehát, hogy Ciprus nem olyan klasszikus „adóparadicsom”, mint karib-tengeri vagy csendes-óceáni társai, de így is jól megél különleges státusából (és rövidíti meg mások költségvetési bevételeit – ha azok hagyják). Jellemző például, hogy az oroszországi külföldi működő tőke mintegy negyede Ciprusról származik, és becslések szerint mintegy 60 milliárd dollárnyi orosz betét fekszik ciprusi bankokban. Tavaly azonban ezt megelégelte Moszkva, és feketelistára helyezte a szigetországot, ennek csak az vetett véget, hogy ez év áprilisában módosították a két ország kettős adóztatást elkerülő egyezményét. Ennek eredményeként már nem lehet – vagy nehezebb – kikerülni a szokásos 20 százalékos adót az oroszországi ingatlanok eladása utáni nyereségre ciprusi cég közbeiktatásával, és javul az információátadás is.

Esetükben London egy tollvonással módosíthatná az alkotmányukat, de eddig nem tette. Sőt, Jersey, Guernsey és Isle of Man kivételével szándékosan tette azokat adóparadicsommá.

Esetükben London egy tollvonással módosíthatná az alkotmányukat, de eddig nem tette. Sőt, Jersey, Guernsey és Isle of Man kivételével szándékosan tette azokat adóparadicsommá.-->