Energiapolitikai váltást!

Abból indulhatunk ki, hogy a következő két évtizedben a gazdasági és társadalmi fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges energia fokozatosan és jelentős mértékben felértékelődik, az átlagos inflációnál 1-2 százalékponttal erőteljesebb árdinamika érvényesül majd. A relatív drágulási folyamat ugyan nem lesz egyenletes, de a hosszabb távon érvényesülő trendek az energiahordozók áremelkedést valószínűsítik. Ezek közül kiemelendő egyrészt, hogy a vizsgált időszak egészében is meghatározó jelentőségű fosszilis energiahordozók hozzáférési, kitermelési, szállítási stb. költségei növekednek a gazdaságosabb lelőhelyek fokozatos kimerülése, a gyengébb adottságú, távolabb fekvő lelőhelyek kényszerű kiaknázása miatt. Másrészt a környezetkárosító kibocsátások – úgynevezett „szabad javak” – tetemes költségei fokozatosan beépülnek az üzleti kiadásokba, és ezek adják a költségek egyre növekvő hányadát. Harmadrészt a ma még gazdaságtalan, de környezeti szempontból üdvös megújuló energiaforrások szerepének növekedése az energiaszolgáltatás nemzetgazdasági szintű költségeit megemeli. Végül pedig a mostani és a következő években érvényesülő pénzügyi és gazdasági válság a pénz árát magasan tartja, a hitelek szűkösek maradnak, és csak jelentős kockázati felárakkal hozzáférhetők.

Bár az energiaszektorban is érvényesül a várható modernizálásból származó hatékonyságjavulás, megítélésünk szerint ebben az ágazatban – infrastrukturális jellegéből adódóan – ez csak fokozatos és szerényebb mértékű lehet. Minden valószínűség szerint nem lesz képes ellentételezni az árak emelkedését magyarázó, előzőekben jelzett költségnövelő tényezőket. Ebből következően a vizsgált időszakban az energiaigények eddig tapasztalt bővülési dinamikája nem tartható fenn. A környezeti szempontból fenntartható fejlődés egyik alapfeltétele az energiaigények minimalizálása: pontosabban a többi termelési tényezővel – tőke, munkaerő – való optimalizálása a káros környezeti hatások költségeit is tartalmazó energiaárak alapján.

Magyarország számára a jövőbeni energiaigények kordában tartása az átlagosnál szigorúbb követelményeket támaszt. Részben, mert a hagyományos energiaforrások éppúgy, mint a megújulók gazdasági meghatározottságai nálunk az átlagnál jóval rosszabbak, részben, mert az adottságainkból adódó szokatlanul magas importarány az ellátásbiztonságot rontja, az ilyen jellegű kiadásokat növeli. Ráadásul a globálisan erősödő monopolizáltság a hazai energiaköltségeket megnöveli. Reálisan értékelve a gyenge nemzetközi alkupozíció és az erőteljes importfüggőség miatt a magyar energiapolitikának a forrásoldali feltételek alakításában önállóan alig van mozgástere, ebben csak az EU-szerepvállalás hozhat érzékelhető eredményeket.

A gazdasági és társadalmi fejlődéshez szükséges energia meghatározásánál és biztosításához a közvetlen és közvetett ráfordításokat egyaránt tükröző árak torzításmentes érvényesülése semmi mással nem helyettesítő fontosságú. Egyrészt, mert a meghatározó növekedési tényezők – tőke, munkaerő, energia – racionális kombinálása és az adott helyzetnek megfelelő optimális tényezőmix kialakítása a gazdálkodási és fogyasztói döntésekben csak így biztosítható. Másrészt a jövőben racionálisan számításba vehető energiahordozók optimális szerkezete csak ilyen feltételek esetén alakítható ki. Továbbá, a valós ráfordításokat tükröző árak, az energiaszektorban aligha nélkülözhető politikai és állami szerepvállalás, valamint a gazdasági szféra profitérdekeltsége közötti növekvő ellentét mérséklése az eltérő érdekek harmonizálása szempontjából is kulcsfontosságú követelmény.

A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója