Kegyelemdöfés

Megkapták a kegyelemdöfést a 2001-ben bevezetett támogatott lakáshitelek: holnaptól hivatalosan is eltűnnek a banki kínálatból, és a „szocpol” néven ismert ösztönző szintén megszűnik. Szakmai szempontból nagyon is érthető a mostani lépés, illetve a támogatások évek óta tartó, fokozatos szűkítése. Nálunk jobb költségvetési helyzetben lévő országok sem engedhetik meg ugyanis maguknak, hogy fenntartsanak egy olyan rendszert, ahol az adós – aki gyakorlatilag bárki lehet – maximalizált kamatterhek és komoly mértékű, húsz évre szóló támogatás mellett vehessen lakást magának, nemegyszer spekulatív céllal.

A „szocpol” szintén nem teljesen azt a célt szolgálta, amiért életre hívták. Bár nyújtásának szabályait igen szigorúra alakították, ezek betartásának ellenőrzését – erőforrás híján – sem a bankszektor, sem az állam nem érezte feladatának. Az állam tehát megtette, amit a jelenlegi helyzetben kell: minimalizálta a most, illetve a rendszer sajátosságai miatt évek múlva kifizetendő támogatások mértékét.

A gond csak azokkal van, akik mostanában szeretnék lakáshitellel terhelni a családi költségvetést, hiszen azt már nagyon kevés és szűkös csatornán tehetik meg. A mára egyedüliként maradt eurókölcsönök ára drasztikusan megnőtt, a hitelnyújtási feltételek folyamatosan szigorodnak, életképes, támogatott konstrukcióként pedig csak a kiegészítő jellegű lakás-takarékpénztári termékek maradtak meg. (Azt könnyű belátni, hogy az ősszel bevezetendő új, támogatott hitelkonstrukció várható hatása a nullához konvergál.)

Persze az is érthető, hogy egy gazdasági válság kellős közepén regnáló, szakértői kormánynak sok fontosabb dolga van annál, mint hogy valamiféle összehangolt és valós érdekeket szolgáló lakáspolitikai koncepción törje a fejét. Pedig mégsem ártana: ilyen koncepció ugyanis momentán nem létezik Magyarországon.