Kényszerű javulás

A gazdaság külső egyensúlya jelentősen javult a korábbi időszakhoz képest – derült ki az első negyedévi fizetési mérlegből. A hír örvendetes, ám a kormány nem döngette a mellét a statisztika láttán, és joggal. Az eddigi féktelen költekezés visszaszorítása nem érdem, hanem kényszerűség. Az olcsó hitelek kora véget ért – mondják szakemberek. Valójában számunkra ez a korszak sosem volt itt, amit az elmúlt évek állampapír-hozamai is mutatnak. Minket eleve drágán finanszíroztak, mert nem volt jó hírünk. Most viszont egyáltalán nem finanszíroznak, ami igen éles váltás, és félreértés ne essék, ezért van szükségünk az IMF hitelére.

A jövő még képlékeny, de elkerülhetetlen a további egyensúlyjavulás. A valutaalap ugyanis nem fog örökre finanszírozónkká válni, előbb-utóbb vissza kell térnünk a piaci forrásokhoz. Az lenne igazán örvendetes, ha ez nem külső kényszerre történne, de ezen a ponton már túl vagyunk. Szerencsénkre az IMF esetünkben nem várta meg a valutaválság kibontakozását, mint például Argentínában, egy fázissal korábban avatkozott be. Még tíz év múlva is nyögnénk annak a terhét, ha kivárt volna.

És még egy dolgot érdemes tisztázni: nem egészségtelen dolog az, ha egy felzárkózó gazdaság folyó mérlege hiányt mutat. Magyarország a rendszerváltás után ott állt a nemzetközi gazdasági porondon tele ambíciókkal, de a tőke szinte teljes hiányában. Márpedig olyan mértékű fejlődés, amelyet azóta elért az ország, jelentős külső tőkebeáramlást feltételez. Ehhez pedig az ide tőkét helyezők profitkivitele is elválaszthatatlanul hozzá tartozik. Azt sem szabad ugyanakkor elhinnünk, hogy megszűnt számunkra a növekedés lehetősége, csak más szemléletre van szükség, mint eddig. Ha sikerül gyorsan átlátnunk a helyzetet, például hazai megtakarításokkal egészítjük ki a külső forrásokat, azzal újra éltanulóvá válhatunk, sereghajtó helyett.