Lélegzetvétel

Hurráoptimista hangulatban jelentette a kormányszóvivő, hogy a válság ellenére növekszik a hazai építőipar. Utalt a statisztikai hivatal legfrissebb, az áprilisi helyzetet ecsetelő adatára, amely szerint több mint negyedével bővült a szerződésállomány, jelezvén a kormány intézkedéseinek jótékony hatását. Emlékeztetett arra az 1800 milliárdos, uniós forrásokkal kalkuláló csomagra, amelyet az építőipari beruházások ösztönzésére indítottak az idén tavasszal.

Egy baj van csak. Mindebből egyelőre édeskeveset éreznek az iparági szereplők. Ők inkább a KSH-jelentésnek azt a részét tartják relevánsnak, amely szerint több mint 8 százalékkal visszaesett az építőipari termelés a tavaly áprilisi szinthez képest. Ráadásul nemcsak egy véletlenszerű kis botlásról van szó, hiszen az ágazat immár harmadik éve rendületlenül lefelé menetel. Sorra dőlnek be a cégek, mások súlyos vérveszteségekkel igyekeznek kibekkelni a nehéz időszakot.

Különösen a lakásépítő vállalkozások elkeseredettek: eltűnt a piacról a fizetőképes kereslet, a korábban oly könynyen elérhető banki hitelcsatornák is befagytak. Hamarosan a szocpolról, félszocpolról is csak múlt időben lehet beszélni. Most csak a már megkezdett beruházások folytatódnak, újak viszont mutatóban sincsenek. Van olyan cég, amelyik már a vagyonát éli fel, telephelyeit, zsaluzórendszereit, toronydaruit veri dobra.

Az élénkítő csomag valóban üdvözítő, hiszen iskolák, rendelőintézetek, utak, vasutak, városi terek újulhatnak meg uniós hátszéllel. Néhány cég lélegzetvételhez juthat. Ám az is biztos, ez nem lesz elegendő ahhoz, hogy az ágazat kikecmeregjen a kátyúból. A szektor jelentős részét adó, ma még tízezreket foglalkoztató, adót és járulékot fizető lakásépítő vállalkozások is segítségre várnak. Nem másra, csak egy korrekt lakástámogatási rendszerre.