Savanyú tej

„Mostohagyerekké” és elhanyagolt gazdasági területté vált a tejszektor az unió mezőgazdasági szabályozási rendszerében. Brüsszel az elmúlt hónapokban negligálta az állattartó vállalkozások piacstabilizáló kéréseit, ezért a tejárak zuhanása és a veszteségek növekedése olyan elégedetlenséggé fajult, amely uniós szintű, szervezett tejtüntetésekhez vezetett.

Tulajdonképpen nincs mértékadó magyarázat arra, hogy az Európai Bizottság (EB) miért nem foglalkozott érdemben a gazdálkodói panaszokkal. Mindenesetre úgy tűnik, ismét felcserélődött a „ki van kiért” szerep, és az EB kívánta megmondani, hogy a tejtermelő vállalkozásoknak miként kell érezniük magukat, miközben a kedvezőtlen piaci tendencia – a kezeletlen uniós tejtöbblet miatti felvásárlásiár-csökkenés – az ágazatban vitathatatlan mélyrepülést indított el.

Persze a brüsszeli álláspont mögött felfedezhető egyfajta liberalizációs szándék, amely abból táplálkozik, hogy – többek között a WTO-kötelezettségek miatt – az EU-tagországokban hosszú távon nem tarthatók fenn a világpiacitól felfelé eltérített tejfelvásárlási árak. Csakhogy a bizottság az intervenció és az export-visszatérítések leépítésével most vélhetően túlságosan nagy liberalizációs lépést tett, amelyre az uniós tejágazati szereplők – főként Közép- és Kelet-Európában – nem készülhettek fel.

Különösen igaz ez a tőkehiányos magyar tejgazdaságokra, amelyek egyébként is rosszabb műszaki-technológiai feltételek között termelnek, így versenyhátrányban vannak a régi EU-tagok állattartó vállalkozásaihoz képest. Ezért megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy Magyarországnak hatásos brüsszeli beavatkozások nélkül – a cukoripar és a mára nettó importőrré vált sertésszektor után – újabb stratégiai alapanyag-termelő ágazatot kell majd feladnia a „magasabb szempontoktól vezérelt” brüsszeli agrárpolitika miatt.