Kollektív hamisság

Csalás, hamisítás, ügyeskedés. Mindez az egészségügyben is. Ám akármi derül is ki az intézményeket finanszírozó OEP mostani ellenÕrzései során, elÕre borítékolható: nem zsebre dolgozott az intézmények menedzsmentje, amikor a vártnál nagyobb teljesítmények után nyújtotta be a számlát neki. Az ügyeskedés oka a betegellátás garantálása lehetett.

A biztosító idei gyógyítókasszáját ugyanis honatyáink az elmúlt Õsszel is szÛkre szabták. Sem az akkor már tomboló gazdasági válsággal, sem az annak hatására bekövetkezÕ inflációval, a forint-euró kilengésével nem számoltak. Márpedig ezek keményen sújtják a gyógyítóágazatot. Azt a nemzetgazdasági ágat, amelyben nincs leállás. Ahol nap nap után jönnek a betegek, a válság és munkanélküliség hatására talán többen is, mint a békés körülmények idején.

Úgy tÛnik, nem sikerült elhitetni a kormánnyal: a válságból való kijutás húzóágazata lehetne a gyógyítóké. Nem elvonni, többletforrást kellene juttatni számára. Ugyanis egészséges humánerÕforrás nélkül nincs gazdasági fellendülés.

Mindeközben persze tény: az ágazatban meglévÕ forráshiány ellenére tetten érhetÕ a közpénzekkel való pazarlás is. Ám ez nem magyarázhatja a kollektív büntetést. Kiváltképp, mert az egészségügyi szolgáltatók büntetése a volt, a mostani és a jövendÕ járulékfizetÕket sújtja.

Ám nem a tb-járulékot szétosztó biztosító a hunyó. Õ csak végrehajt, az elÕírás szerint fizet a kórházaknak, s köteles az ügyeskedÕket lefülelni. Ki hát a felelÕs? ValószínÛleg az ágazat egészének strukturális és finanszírozási átalakítását elszalasztó politika. Nem egyik vagy másik párt, hanem a kompromisszumra évtizedek óta képtelen politikai elit.

Így bármi derül is ki a szakrendelÕk munkájának ellenÕrzésekor, a csalás, a hamisítás, az ügyeskedés következményeit nem lehet csak az intézményekre hárítani.