Kötött pályán

Minimum kormányváltásonként, de gyakran kormányzati ciklusok derekán is indul egy-egy MÁV-reform. MÁV-vezérünk és -elnökünk mindenesetre jóval több volt, mint miniszterelnökünk. A nekibuzdulás gyakorisága alapján eddig igazából egyszer sem sikerült a dolog végére jutni, de a sok vezetőcsere emellett arra is utal, hogy a vasúttársaság irányítása politikai kérdés. Annak előnyeivel és hátrányaival.

Eddig jórészt a hátrány érvényesült annak fényében, hogy az elmúlt években elhatározott ésszerűsítési lépések részben éppen politikai megfontolásokon buktak el. Nem véletlen tehát, hogy a média érdeklődése a tegnap a MÁV élére emelt Andrási Miklós esetében is pártkötődésére összpontosult. A Fidesz alapító tagja. Egy emberként lélegezhet fel az ország: akkor talán sok elődjével ellentétben végigcsinálhatja, amit most elkezd, mert nem cserélik le a jövő évi kormányváltás után. Feltéve persze, hogy a Fidesz győz, de ennek most elég nagy a valószínűsége.

A több évre szóló mandátum persze csak lehetőség, még akkor is, ha Andrási Miklós – mint mondja – maga mellett érzi minden érintett támogatását. Milyen eszközei lesznek vajon arra, hogy vonzó, versenyképes utazási formává tegye a vasutat? Mivel kelti fel a beruházók érdeklődését a MÁV iránt, s mekkora leépítést vállal be az elszabadult költségek megzabolázására? Meg meri-e kellően kurtítani a vasúti kedvezményeket?

Kérdés az is, hogy szerencsés-e a MÁV vezetésében tegnap létrejött hármas irányítás. A boltot a korábbi vezérigazgató, Heinczinger István viszi tovább, Andrási Miklós a stratégiáért és az átalakulásárt felel, Antali Károly pedig miniszteri biztosként csinálja, amit a miniszteri biztosok csinálnak. Nem pattognak-e majd a döntések és a felelősségek a három vezető között? Meglátjuk. A politikai hátszél mindenesetre most vélhetően nagyobb lesz az IMF-nek tett vállalás kényszere miatt.