Még pozitív az élelmiszer-külkereskedelem egyenlege

Az élelmiszer-gazdaság külkereskedelmének elemzésével kapcsolatos félreértéseknek számos olyan oka van, amely módszertani nehézségekre vagy pontatlan megfogalmazásokra vezethető vissza. Ezért tisztázni kell az adatok tartalmát, majd közlési formáját, és végül azt, hogy mi is tartozik az élelmiszer-ipari termékek közé.

EU-tagságunk óta a tagországok közötti árumozgásokról utólag és közvetlenül a gyártóktól, illetve a forgalmazóktól gyűjthetők be az adatok. Csak azoknak a gazdasági szervezeteknek kell adatot szolgáltatniuk, amelyek 12 havi EU-beérkezése (import) vagy EU-kiszállítása (export) meghaladja az ún. adatszolgáltatási küszöbértéket, amely 2008-ban már az import és az export esetében is 100 millió forint volt. Ha nincs bevallás, aés ha a tételek a küszöbérték alatt vannak, akkor a becslési eljárás lép életbe.

Egy másik adatbizonytalansági tényező akkor merül fel, ha részletesebb termékbontással dolgozunk, és az összegzéskor nem kapjuk meg az aggregáltabb adatok értékét. Ennek oka, hogy Magyarországon aktív adatvédelem van, azaz háromnál kevesebb adatszolgáltató esetén a statisztika csak magasabb aggregáltsági szinten hozható nyilvánosságra. Hazai külkereskedelmi adatbázis használatánál ezért az árucsoportos (HS4) mélységű termékbontást használó elemzés tartható megfelelőnek, mivel 200-as elemszámával már elég részletes termékképet ad, de a titkosítás miatti adathiányok még elkerülhetők.

Növeli a számokkal kapcsolatos zűrzavart, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) két különböző külkereskedelmi nómenklatúra alapján is készít jelentéseket. Az első gyorsjelentés, amely a tárgyhónapot követően harminc nappal jelenik meg, az egységes külkereskedelmi termékjegyzék (SITC); ezen belül az I. számú árufőcsoport (élelmiszer, ital, dohány) tartalmazza a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek zömét, de nem mindegyiket. Többéves átlagban mérve az I. számú árufőcsoport a teljes magyar élelmiszer-gazdasági exportnak csak 85-87 százalékát reprezentálja.

Sok elemző mégis használja ezt a kimutatást az ágazat külkereskedelmi eredményének vizsgálatánál, egyrészt mert ez jelenik meg a leggyorsabban, másrészt mert a KSH erre az árufőcsoportra rögtön országok szerinti adatokat is közöl. Az SITC-adatokat használó elemzés azonban a teljes forgalom alábecslésén túl hátrébb sorolja azon országokat az exportpiacaink között, ahova jelentősebb mennyiségben szállítunk olajos magvakat vagy növényolajat, emellett – mivel nettó exportőrök vagyunk ebben a termékcsoportban – rontja az ágazat valódi mérlegképét is.

A második jelentés, amelyet a tárgyhónapot követően körülbelül kilencven nappal ad ki a KSH, az ún. harmonizált rendszer (HS) nómenklatúrán alapul. Az EU 1998-ban ennek továbbfejlesztett változatát, a körülbelül hatezer árutételt tartalmazó kombinált nómenklatúrát (CN) vezette be, amely a HS-t tovább részletezi az unión belüli vám- és kereskedelempolitikai, valamint a külkereskedelem-statisztikai igényeknek megfelelően. A HS szerinti 24 áruosztályban realizált exportárbevétel, illetve az importkiadások egyenlege adja tehát az általánosságban elfogadott élelmiszer-gazdasági mérleget.

Az alapadatok tartalmának tisztázásával azonban a feldolgozottság kérdésében még mindig akad fogalomzavar, mivel nem könnyű meghúzni a határt a mezőgazdasági és az élelmiszer-ipari termelés között. Minél pontosabban próbáljuk a külkereskedelmi statisztikákban azonosítani és feldolgozottság szerint besorolni a termékeket, annál több problémás termékkört találunk, ezért bármilyen részletes rendszert alakítunk ki, mindig lesz kompromisszumos elhatárolás.

A módszertani problémák után vizsgáljuk meg, miként változott a külkereskedelmünk szerkezete a feldolgozottsági fok szerint. A mezőgazdasági alapanyagtermékek exportjának növekedése messze meghaladta az élelmiszertermékekét. A mezőgazdasági áruk kivitelének értéke az 1996. évi 540 millió eurót több mint megnégyszerezve tavaly megközelítette a 2,3 milliárdot. A feldolgozott termékeknél a kivitel erősödését az import egyidejű és határozottabb emelkedése kísérte, így a teljes élelmiszer-ipari egyenleg az 1996-os egymilliárd euró feletti értékről 413 millióra zsugorodott, de így is pozitív.

Megbontva az élelmiszer-ipari külkereskedelmet a feldolgozottság foka szerint, az elsődleges feldolgozású termékek mérlege romló tendenciával (–12 százalék), de 388 millió euróval még szintén pozitív volt 2008-ban (lásd ábra). A másodlagos feldolgozásúak külkereskedelmi egyenlege viszont az erőteljes importnövekedés miatt mára elolvadt, 2006-ban és 2007-ben negatív, de 2008-ban is csupán 25 millió eurós pozitív szaldót ért el.

Az élelmiszeripar külkereskedelmi egyenlege tehát pozitív, bár romló tendenciájú. Az élelmiszer-gazdaság egészének magas pozitív szaldója mögött a mezőgazdasági termékek 2007–08-ban szárnyaló kiviteli eredményei állnak.

A szerzők az Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársai