BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok

Munka van, prémium nincs

Amíg az árakban nem térül meg a tisztességes bér költsége, addig megmarad az építőipar összes rákfenéje: a feketefoglalkoztatás, a tisztességtelenség, a lánctartozás – állítja Tolnay Tibor, a Magyar Építő Zrt. elnök-vezérigazgatója. Cégénél eddig nem volt elbocsátás, viszont bérfejlesztés, prémium sincs, amíg tart a recesszió. Attól fél, az uniós pénzek egy része elvész a pályázatok indokolatlan elhúzódása miatt.
2009.07.10., péntek 00:00

- A napokban eldőlt, nincs pénz az állami költségvetésben a Sportkórház félbemaradt felújításának befejezésére. Ezzel végleg leszámolhattak az álmukkal, hogy ezt a 2002-ben indult nagyszabású projektjüket befejezzék.

- Sajnos évek óta áll az építkezés, már nem is számítottunk arra, hogy egyhamar folytathatjuk a munkát. A mi tevékenységünk most az állagmegóvásra és az őrzésre korlátozódik. Az állami beruházásoknál szokás volt úgy kötni a szerződéseket, hogy az éves pénzkeretet az éppen aktuális költségvetés szabta meg. Ha erre éppen nem jutott, akkor az építkezés megállt. Ezért történhetett meg például az is, hogy az egyik legnagyobb építkezésünk, az Országos Rehabilitációs Intézet már a tizedik egészségügyi minisztert „fogyasztja”. De más projektek is éveket csúsznak.

- Időközben jelentős veszteségek is keletkeznek.

- A szakma régóta követeli, hogy csak akkor lehessen kiírni pályázatot, ha megvan rá a fedezet. Rendkívül felelőtlen ez a magatartás, hiszen egy megkezdett projektben úgy van benn komoly pénz, hogy nem válik értékké. Az évek során pedig egyre feljebb kúsznak az árak, már semmi sem annyiba kerül, mint az induláskor. Másrészt erkölcsileg avul az egész projekt, az állaga is romlik. Felbecsültük, eddig 3,5 milliárd van benn a Sportkórházban, s még legalább 5 milliárd kellene a befejezéshez. Reménytelen.

- A kiszámíthatatlan állami megrendelések mellett az építőipari recessziót is megszenvedi a cég?

- Tavaly kétmilliárddal csökkent a bevételük. Az adózott eredményünk azonban kiegyensúlyozott évek óta. Az építőiparban az árbevétel nem arányos a profittal. Az elmúlt 6-7 évben előfordult, hogy 30 milliárdos volt a forgalmunk, s az is, hogy 15 milliárd, de a profit mindig egymilliárd körül alakult. Mint minden normális gazdálkodó szervezet, mi sem a volumenre „hajtunk”, hanem arra, hogy a tevékenységünk gazdaságos és eredményes legyen.

- Mire büszke a cég munkái közül?

- Szinte nem tudok választani, éppúgy büszke vagyok a rendőrpalotára, mint a külkerbank felújított műemléki épületére, a Royal vagy a Meridien szállodára, de sorolhatnám az egyetemi épületeket vagy a Mammut üzletközpont két blokkját, a Pólust, a debreceni, a csepeli plázát. Jellemző, hogy amíg régebben inkább ipari létesítményeken dolgoztunk, addig az utóbbi években főleg oktatási, kereskedelmi, logisztikai megrendeléseink vannak.

- A válság túlélésére mi a vállalat stratégiája?

- Megpróbáljuk visszafogni a költségeinket, bár eddig sem gazdálkodtunk pazarlóan. Amíg a külső körülmények nem változnak, nincs bérfejlesztés, nincs prémium. Természetesen ez a vezetőkre is vonatkozik. Viszont senkit sem bocsátottunk el, hiszen a cég legnagyobb értéke a szellemi és a fizikai gárda.

- Más cégek máshogy reagáltak.

- Sokan csökkentették a munkaidőt, csoportos elbocsátásokat hajtottak végre. Természetesen, ha úgy alakul a piac, lehet, hogy mások is erre a lépésre kényszerülnek, hiszen egyik cég sem szociális intézmény. Én egyelőre úgy látom, hogy ezt a stábot meg tudjuk őrizni. Meggyőződésem, hogy a válság lecsengése után megindul egy felfelé ívelő trend, akkor a talpon maradt cégeknek nagyobb lehetőségeik lesznek.

- Az ágazat sajátos hazai problémái mennyiben járultak hozzá, hogy ennyire megviselte a cégeket a válság?

- Igen nagy gondnak tartom, hogy 90 ezer bejegyzett építőipari cég van. Amíg az árakban nem térül meg a tisztességes bér költsége, addig ez a struktúra is megmarad. S vele együtt az összes rákfenéje az építőiparnak: a feketefoglalkoztatás burjánzása, a tisztességtelenség, a lánctartozások szövevénye.

- Számos kormányzati ötlet, csomag született az építőipar megsegítésére…

- Rendkívül bosszant, amikor a politika arról beszél, hogy „megsegítik” az építőipart. Leszögezhetjük, ez az ágazat soha semmiféle támogatást nem kapott. Nem is vártuk el, bár jól jött volna.

- Az ÉVOSZ elnökeként messzire hallatszik a hangja. Mit tanácsol ebben a helyzetben a döntéshozóknak?

- Az biztos, durva ellenőrzésekkel nem lehet fehéríteni az ágazatot. A mérlegek nyilvánosak, lehet látni, hogy melyik cég milyen átlagbéreket fizet, hogyan adózik. Mi azt szeretnénk elérni, hogy a fehérek, a tisztességesek pozitív megkülönböztetésben részesüljenek. Kapjanak előnyt, pluszpontot a közbeszerzésekben azok, akiknél az átlagbér a nemzetgazdasági átlag fölött van. Amíg csak az ár – mégpedig a minél alacsonyabb ár – számít egy megbízás elnyerésénél, nem javul a helyzet, a lánctartozások is megmaradnak. Ráadásul a cégek évekig is pereskedhetnek a pénzükért. Amíg egy gazdasági perben az ítélet 6-7 év múlva születik meg, addig itt az ügyeskedőnek nagy félnivalója nincs, mert legfeljebb alakít egy másik céget. Felgyorsított ítéleteket várunk tehát a nagy értékű gazdaság perekben. Ha gyors és elrettentő ítéletek születnének, akkor számos befektető nem merne élni tisztességtelen eszközökkel.

- Az uniós források mennyiben segíthetik az ágazatot?

- Az EU-s pénzek felhasználása lehetne az esély arra, hogy ez a több mint 300 ezer embert foglalkoztató ágazat jelentős része megmaradjon és tovább tudjon élni. Sajnos a Brüsszel által jóváhagyott 1800 milliárdos támogatási öszszeg jó része elvérzik a magyar bürokrácián és az önkormányzati pénztelenségen, a pályázatok kiírása fél-egy évet is késik. A válsághelyzetben azt várnánk, hogy felgyorsított folyamattal szülessenek meg a döntések. Félő, kifutunk az időből, nem tudjuk felhasználni a nekünk szánt összeget.

- A kormány nemrég bejelentett intézkedései közül nagy visszhangot vert a Biztos kéz beiktatásának terve. Hogy vélekedik erről?

- A nagyon várt és általunk is javasolt lépések közül kevés látszik megvalósulni. A Biztos kéznek speciel nem látjuk sok értelmét. A bajt úgy próbálja orvosolni a kormány, hogy a vállalkozók közé dobja a gyeplőt, mondván, veszekedjetek, oldjátok meg. Egy ilyen fedezetkezelőnek csak akkor van létjogosultsága, ha a szükséges források értékarányosan rendelkezésre állnak. De ha a rendszerből hiányzik a pénz egy része, ezt a Biztos kéz – amely egyébként két százalékkal meg is drágítja a beruházást – nem tudja pótolni. Csak a meglévő forrásokkal tud bűvészkedni. Mindennek a fővállalkozó inná meg a levét, hiszen olyan szerződésekért is neki kellene felelősséget vállalnia, amelyek – a rálátása nélkül – az alvállalkozói körben köttettek.

- Külföldön jól szuperál a fedezetkezelő.

- Ott nem többmilliárdos építőipari projektekre találták ki, hanem fogyasztóvédelmi eszközként használják. Ausztriában, Németországban rendezett a struktúra. Ha ott valamelyik befektető nem fizeti ki az elvégzett munkát, csalásért elítélik. Nem kellene mást csinálni, mint átvenni az ottani példát. Az államnak és az önkormányzatoknak pedig jó példával kellene elöl járni. De nálunk az is előfordulhat, hogy a kincstár egy évet késik a fizetéssel.

- Mit vár, mi lesz 5-10 év múlva?

- Remélem, hogy a cégünknél meg tudjuk őrizni ezt a csapatot és a magas szintű szakmai kultúrát. Bízom benne, hogy a piac tisztul, egy pár csirkefogó eltűnik, és a felfelé induló trend idején nőnek a tisztességesek lehetőségei. De ehhez a zavaros, ellentmondásos törvényalkotáson is változtatni kellene. Az elmúlt két évünk kis túlzással azzal telt, hogy védekeztünk azon butaságok ellen, amelyekkel minket segíteni akartak.

- Vajon lesz-e megfelelő számú és minőségű szakmunkás az ágazat várt fellendülésének idejére?

- Ha lesznek is uniós pénzzel kistafírozott profi intézmények, nem biztos, hogy tanuló is lesz bennük. Mert ugyan kinek lehet vonzó a 137 ezer forintos átlagkereset. A szülők nem fogják ilyen területre adni a gyereküket. Szomorú, hogy ma rosszabb helyzetben van az építőipar, mint 30 évvel ezelőtt, amikor én kezdtem a szakmát. A szakmunkának volt becsülete, meg volt fizetve. Az lenne a normális, hogy egy jó szakmával többet lehessen keresni, mint a számtalan egyetem egyikében szerzett hasznavehetetlen diplomával.

A Magyar Építő Zrt. többségi tulajdonával alapított társaságok

- 21-es Villanyszerelő Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

Fő tevékenységi kör: épületvillamossági, elektromos munkák

- Pillér 21 Építő és Fővállalkozó Kft.

Fő tevékenységi kör: szárazépítés, könnyűszerkezetes falrendszerek, álpadlókészítés, generálkivitelezés

- Covent Tőke Befektető Zrt.

Fő tevékenységi kör: ipari ingatlanok hasznosítása, ipari parki fejlesztés

Fő tevékenységi kör: épületvillamossági, elektromos munkák

- Pillér 21 Építő és Fővállalkozó Kft.

Fő tevékenységi kör: szárazépítés, könnyűszerkezetes falrendszerek, álpadlókészítés, generálkivitelezés

- Covent Tőke Befektető Zrt.

Fő tevékenységi kör: ipari ingatlanok hasznosítása, ipari parki fejlesztés -->

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.