"A válságnak még nincs vége. Még akármi lehet"

A világhálót már évekkel ezelőtt elözönlötték azok a képek, amelyek az amerikai cég zürichi központjáról készültek, ahol már-már futurisztikus környezetben pihentek, dolgoztak az alkalmazottak. Van ott akváriumszoba, ahol laza fekvő helyzetben relaxálnak a megfáradt emberek.

De akad biliárd, csocsó is, vagy éppen felfújható fotel, sífelvonót imitáló munkabázis. Mindez azért, hogy a kreatív munkát a környezet ösztönözze. Most, a válság idején, a leépítések, megszorítások árnyékában, ha valaki álmodozni akar, ráklikkel ezekre a képekre, és máris egy álomvilágban érzi magát. Ahová keveseknek van bebocsáttatása.

A munkahelyek többsége ugyanis nem közelít, hanem távolodik ettől a paradicsomi idilltől. A világgazdasági válságnak ugyanis főként vesztesei vannak. Átrendeződik a világ, új értékek váltják a régieket. A profit marad a vállalati működés fő vezérelve, ám az ehhez vezető út egyre kegyetlenebb vagy racionálisabb. A cégek „költségoptimalizálnak”. Így hívják a leépítéseket, a gyárbezárásokat, a rövidített munkaidőt, a kedvezménymegvonást, ami mind a túlélést szolgálja. Ha ez bejön, készülnek szárnyalóbb tervek is. De ez még odébb van. Még tart az általános elbizonytalanodás. Bár a cégvezetők kifelé magabiztosak, hogy bár a krízis az ő vállalatukat is sújtja, de ők azért nyertesek lesznek a végén, mert tudják, merik, teszik, előrelátnak, fejlesztenek, van stratégiájuk. Közben belül bennük is nagy a bizonytalanság. A válságnak még nincs vége. Még akármi lehet.

Csoda hát, ha ebben a kusza világban a frusztrált dolgozók száma is megnő? Akik most kapaszkodnak a biztos munkahelybe, még akkor is, ha nem egy Google? Már az is jó, ha van munkahely. A biztonság, a stabil állás ma a legfőbb érték. S mellette lehet álmodozni.