Demokratikus próba

A nehézségeket mi sem jelzi jobban, mint hogy három hónappal a megoldás kidolgozására tett kormányfői ígéretek után a jelek szerint Ankara még mindig igen bizonytalan, egyáltalán mit is kellene tennie.

Parlamenti beszédében Atalay például a kurdokat még csak nem is említette név szerint, ehelyett általában beszélt a kisebbségek szabad nyelvhasználatáról, a délkeleti országrészben működő katonai ellenőrző pontok számának csökkentéséről, új emberi jogi testületek felállításáról, valamint a harcok miatt otthonaikat elhagyni kényszerültek hazaengedéséről.

A tervezett intézkedéseket a terrorizmus elleni harc, illetve az ország egységének megőrzése jegyében ismertette a „demokratikus nyitás” részeként.

Az óvatos megfogalmazás ellenére az ellenzéki nacionalisták azzal vádolták meg a kormányt, hogy nincs elég bátorsága felvenni a harcot a terrorizmussal. Egy olyan országban, ahol a kurd autonómiaharc 25 éve alatt 40 ezren vesztették életüket, ezzel sokan egyetértenek. A kérdés érzékenységére tekintettel a kormányzó AKP szeretné az ellenzéki pártokat is bevonni a reformtervek kidolgozásába, kérdés azonban, hogy konszenzusra törekedve fenntartható lesz-e egyáltalán a folyamat.